Gyenes Lídia (8.B): Magasan
Mikor a hideg szél az arcomhoz ér,
Ébredek rá: Repülök.
Bátran szárnyalok szárnyak nélkül,
Fönt a felhők fölött.
Magasan hol mindent aranyra fest a nap,
Ébredek rá: Repülök.
Szavakkal leírhatatlan,
Ott fönt, a felhők fölött.
Gyönyörű-szép messzeségben,
Ráébredtem: Repülök.
De nem tarthat örökké,
Hisz csak én vagyok a felhők között.
Lassan földet értem,
Feleszméltem: repültem.
S én mégis visszatértem,
Mert a barátaim nem voltak mellettem.