Se több, se kevesebb!

Érezted-e már életedben valaha, hogy senki nem vesz észre? Vagy, hogy mindenki téged figyel, s a következő arcra esésedre várnak? Igen? Akkor hadd mondjam el, hogy ezt mindenki, kortól, nemtől s társadalmi rétegtől függetlenül már átélte. 

Valaki belegondolt abba valaha, az iskolákban hogy mit érezhetnek azok a diákok, akiket folyamatosan kibeszélnek, kinevetnek s bántó szavakkal illetnek? Mindennap felkelve ugyanazt a borzalmat kell átélniük. A megaláztatás keserű érzését. Hiába próbálkoznak, minden szavuk, mozdulatuk csakis a nevetség tárgyává válik. És ebből mi következik? Miért születtem ilyennek? Miért vagyok ilyen dagadt? Nagy orrú? Pattanásos? Fekete, sárga bőrű? Miért nem lehetek olyan, mint ő? Egyáltalán miért ez vagyok én? Igen ,ezek a kérdések cikáznak minden egyes percben a fejükben. Hogy miért? Mert egy bizonyos ponton feladták, és elkezdtek hinni ezeknek a buta szavaknak. Ennek következtében, az önbizalmuk egyre jobban elhalványul, s egy téves önképet kezdenek el maguk elé vetíteni.

Akik bántalmazzák őket, nem is tudják, hogy ezek a súlytalannak tűnő bugyuta szavak mennyi mindent képesek lerombolni. Konkrétan egy ember személyiségét, s ezzel majd a jövőre nézve egy hatalmas pofon. Hiszen a bántalmazottnak beilleszkedési zavarai lesznek, s az önértékelése is egyenlő lesz a nullával, s ezzel, hogy fogja átverekedni magát az élet akadályain?

Valaki belegondolt már ezekbe a következményekbe? Mikor az órán, vagy a folyosón valakit terrorizálnak, rossz, egyenesen sértő dolgokat mondanak rá, s közben vihorászva mutogatnak rá, valaki belegondolt, hogy vajon milyen érzés lehet ilyen emberek helyzetébe lenni?

Ahol a félelem felemészti őket, s menekülve futnak az emberektől, miközben a legkisebb feltűnést próbálják kelteni. Sosem mernek kiállni, mert folyton rettegésben tartja őket, hogy valaki egyszer, így szól hozzájuk: Ki vagy te? Csak egyre jobban meghalnak belülről…

Csak azért, mert valakinek a testsúlya, a származása, a ruházata, a személyisége, a nemi identitása különbözik a ,,megszokottól” az még nem érdemli meg, hogy egy utolsó senkiként kezeljék. Egy egyszerűnek tűnő, mégis baromira nehéz dologra vágynak. Az elfogadásra.

Ebben a világban a semmiért is kitagadhatunk már embereket. De egy valamit mindenki jegyezzen meg! Nick Vujicic szavaival élve: ,,A gondok ott kezdődnek, ha valaki azt hiszi, hogy több a másiknál”
(Nick Vujicic Magyarországon: http://ezazanap.hu/nick-vujicic/ )

Egy esélyt. Egy esélyt azoknak a diáktársainknak, akik a szavak elnyomásában éltek. Hadd törjenek ki ők is, s mutassák meg a világnak, hogy igenis léteznek!

Zhu Ziyan Michelle