E z a film az egyik személyes kedvencem. A való életet mutatja be, és nem azt, hogy minden történet jól végződik. Igenis van olyan, amikor balul sülnek el a dolgok és nem jön össze minden úgy, ahogyan szeretnénk. De ez is megmutatja, hogy a csalódások után fel kell állnunk, mert ugyan néhány igazán fontos ajtó bezárult mögöttünk, de újak nyílnak ki, amik a későbbiekben segítenek nekünk felépülni és új életet kezdeni.
Eredetileg ez egy könyv volt, amit Jojo Moyes írt 2012-ben (Én a könyvet is olvastam, ami szintén nagyon jó volt, szóval azt is ajánlom mindenkinek!). A film Magyarországon 2016 nyarán jelent meg. A rendező Thea Sharrock személye. A szerelmeseket játszó színészek, egy 30 éves angol színésznő (Emilia Clarke) és egy szintén 30 éves brit színész (Sam Claflin). Az utóbbit már megismerhettük az Éhezők viadala című filmben. Szintén fontos szerepet tölt be Matthew Lewis, akit fiatal korában Neville Longbottom-ként tartott számon a világ.
A
történet egy fiatal férfiről sz ól (William), aki egy baleset során lebénul nyaktól lefelé. Nagyon rosszul érinti, hiszen előtte mindene megvolt, hírességekhez hasonló életet élt. Elvesztette a barátnőjét is. Ekkor megjelenik egy kisvárosi, fiatal pincér (Lou), aki munkája elvesztése után állást foglal William-ék birtokán ápolónőként. Eleinte a viszonyuk nem felhőtlen, ugyanis a beteg férfi nehezen nyit a külvilág felé. Lou elgondolkozik a felmondáson, de a családi körülményei miatt ezt nem teheti meg. Sok kínkeserves hét után, végül sikerül összebarátkozniuk. Hetek telnek el, mikor Lou megtudja, hogy Will pár hónapon belül véget szeretne vetni életének mesterséges beavatkozás során. Főszereplőnk elhatározza, hogy megmutatja a sérült páciensének, hogy az élet tele van mókával és mindenféle kihagyhatatlan jó dologgal. Sok helyre elviszi. Eközben megmagyarázhatatlan módon eg
ymásba szeretnek. Elmennek nyaralni, ahol minden hátsó tényezőt félretéve bevallják egymásnak érzéseiket. Látszólag mind a ketten boldogok. De ez csak a látszat! A fiú továbbra sem szereti az életét, és továbbra is makacs módon ragaszkodik az elhatározásához. Lou először nem tudja elfogadni szerelme döntését. Bánatában okos húgától kér segítséget, aki meggyőzi, hogy Will életének utolsó perceiben szerelme mellett a helye. A hősnő mindent félredobva elutazik a beteghez. Will boldogan és egyben szomorúan fogadja. Elköszönnek egymástól, miközben Lou megígéri, hogy boldog és teljes életet fog élni. Ezután Will végleg lehunyja a szemét, és többé nem nyitja már ki.
Ehhez a történethez garantáltam ajánlom a nagy csomag zsebkendőt. Ugyan szomorú a vége, de ha jobban belegondolunk, az történt, aminek történnie kellett. Nem élhet senki örökre. Akinek megadatik az a lehetőség, hogy izgalmas életet éljen, az egy ilyen tragikus dolog után, már lelkileg nem fog tudni felépülni. Williamnek így sokkal könnyebb volt. Nem szerett
e az életét. Az ő helyében talán én is így cselekedtem volna. Viszont abba belegondolni, hogy Lou ezt, hogy élhette meg, nem lehet valami szerencsés. Az ő szemszögéből ez teljesen más. Ő csak annyit tudott átérezni, hogy itt van egy férfi, aki mindennél fontosabb neki és most el fogja veszíteni. Szörnyű lehet. De talán, mégis ez volt a helyes megoldás. Én egyszer egy olyat olvastam, hogy „ha valakit nagyon szeretünk, képesek vagyunk elengedni”. Lou imádta Will-t. Ezért is engedte el. Nem lehetett önző. Tudta, hogy szerelme ezt akarja. Ő meg annyira szerette, hogy képes volt a saját boldogságáról lemondani, csak, hogy Will-nek jó legyen. Ez az igazi szerelem.
Balogh Kitti