Mindig is falusi lány voltam. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy teheneink vannak, és el vagyunk szigetelve a külvilágtól. Hanem, hogy nem a városban lakom, egy nyugisabb helyen. Aztán, amikor elkezdtem bejárni a városba tovább tanulás miatt (amit valljunk be, elég nehéz enne kikerülni) enyhén meglepődtem, hogy milyen is a „városi” élet.
Első élményeim igazán viccesek. Mármint nekem nem, de másoknak biztos.
1. Hiába futsz a busz/villamos/troli után, az nem fog megvárni
- Azt meg tudom érteni, hogy a metró nem vár meg. De egy troli vezető, aki látja, hogy 5 csomaggal a kezembe, táskával a hátamon, Usain Boltot megszégyenítve sprintelek a megálló felé, nem vár meg. Csak azért is rád csukja az ajtót. Pont az orrod előtt. Kellemes? Nem mondanám.
2. A Farkastörvények
Én ebbe a kategóriába sorolom a:
- Kinézel egy kaját, de mire sorra kerülsz, megveszik
- Éppen a reggeli kávédat iszod a buszon (mert otthon nem volt rá idő) és valaki csak azért is beléd jön. Vagy fékez a busz. Nem is tudom, melyik a jobb.
- Sokan álltok a megállóban. És a buszon/trolin/villamoson sincs sok hely. A jármű megáll a megállóban. És elkezdődik az Éhezők viadala 2.0. Mindenki fel akar jutni a buszra/trolira/villamosra, még ha ez azzal is jár, hogy fel kell lökniük egy terhes nőt, vagy egy idős embert. Én általában az ilyeneket orvoshoz küldöm. De jó hangosan.
3. A Pszichopaták (persze, nem a szó rendes értelmében véve)
- Az előző bekezdésben lévő ember típust is ide sorolnám. Ők a : Jármű Mániás Agresszív Hülyék. Hát nem találó?
- A következő egy vezető típus. Legyen az busz- vagy autóvezető, minden járműben ugyanúgy vezet. Állsz a zebránál, fél álomban sorolod magadban az aznapi teendőket, és még az eső is esik. És aztán jön egy ember, aki bearanyozza a napodat: amikor elhalad, belemegy a pocsolyába, és ezzel annak a tartalmát rád zúdítva. Persze nem minden sofőr ilyen, de amikor látod az arcán azt az önelégült mosolyt… ők általában a középső ujjamat látják a visszapillantóban. Ők a Pocsolya Eltüntetők.
- Újra egy vezető típust szeretnék példának felhozni. Ő róluk már az első pontban beszéltem, így nem igazán van szükség arra, hogy tovább boncolgassam a Csak Azért Se Várlak Meg típust.
- Úgy kelsz fel egyik reggel, hogy akkor most neked minőségi, drága kaját kell reggelizned? Nem probléma! Budapesten minden sarkon találsz egy kávézót, pékséget, boltot. Beállsz a sorba. Még mázlid is van, mert nem vitték el azt a kaját/italt amivel szemeztél. Mondod a kérésedet (persze maximálisan udvariasan, kérem/köszönöm/legyen szíves szavakkal) de, hogy ne legyen olyan könnyű az életed, egy bunkó kiszolgálót kapsz, aki bunkón válaszol, bunkón viselkedik, és látványosan szenved. Ilyenkor elgondolkodok azon, hogy mi történhetett vele. Mivel valamilyen külső hatás miatt váltak ilyenné. Így ha összetalálkozok egy ilyen emberrel, olyan bájosan és kedvesen (próbálok) viselkedni, hogy még a barátaim is csodálkoznak. Van olyan ember, aki értékeli ezt, és kedvesebb lesz, de van olyan, aki… nem. Így hát ott maradok az arcomra fagyott mosollyal, kezemben egy kakaós csigával, és próbálom visszanyerni az életkedvemet. Erre a típusra nincs is jó szó.
Az előbb felsorolt emberek igen frusztráltak lehetnek, és valószínűleg mindenki viselkedik így (valaki a kelleténél kicsit többször) így nem ítélhetünk el valakit azért. Mert soha nem tudhatjuk, mit miért tesznek az emberek.
Garay Julcsi