2033-at írunk. Az atomháború megsemmisítette a legtöbb várost. Moszkva, hála a rakétaelhárításnak, megmaradt. És több ezer állat népesíti be! Azonban ezek nem az általunk ismert élőlények, hanem a sugárzás által létrehozott szörnyek.
A megmaradt emberek a radioaktív sugárzás és a mutánsok miatt a metróba menekülnek. Elegendő víz, élelem és tűzifa nélkül tengődnek, ráadásul a patkányok támadásaitól is tartaniuk kell. Azonban még ekkor sem tudnak békében élni; az állomások kisebb városállamokká alakulnak, ezek pedig állandó háborúban állnak egymással, vagy kérészéletű szövetségeket kötnek.
Az elállatiasodott, örökké harcban álló embereket viszont most a végső kihalás veszélye fenyegeti: a mutánsok megtalálták az egyik metróállomás lejáratát. Főhősünk, Artyom az elhagyatott állomás melletti városállamban, a VDNH-n él, így első kézből tapasztalta meg pusztító erejüket. Aztán váratlanul felbukkan nevelőapja egyik régi ismerőse – Artyomnak csak Vadászként mutatkozik be. Véleménye szerint a mutánsok az összes túlélőt veszélyeztetik, így végeznie kell velük. Mielőtt továbbállna, a fiúnak ad egy fémkapszulát. Azt mondja, hogy ha 24 órán belül nem térne vissza az állomásra, el kell juttatnia azt a Poliszba, egy távoli állomásra. Ezután Artyom elindul élete első (és talán utolsó) útjára a moszkvai metróban…
A cselekmény végig magas fordulatszámon pörög, csak a felvezetése lassú. A főbb karakterek mind máshogy látják ezt a „szép új” világot, és nagyon izgalmas az ő szemszögükből is megismerni azt. A könyv legérdekesebb részei azonban a kisemberek elejtett mondataihoz kapcsolódnak, amelyekből megtudjuk, milyen nyomorúságos az életük. A Gluhovszkij által megalkotott poszt-apokaliptikus világ leginkább a Beavatottra és a Fallout videojátékokra emlékeztet. Viszont fontos különbség, hogy itt senki sem készült fel a háborúra, nem építettek atombunkereket, vagy hatalmas kísérleti létesítményeket. A könyv mostanra trilógiává bővült, és a kötetekez alapján több számítógépes játék is készült.
Az író által megálmodott sötét jövő nem is olyan távoli, hiszen napjainkban kb. 11 550 nukleáris robbanófej található a világ országaiban. Azonban figyelembe kell venni, hogy ezek sokkal erősebbek, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák. Ezek rombolóereje 15-20 kilotonna, míg az azóta kifejlesztett hidrogénbombák detonációját 10 000 kilotonnára becsülték a tudósok.
Írta: Csongor