8 hét aktív iskolába járás után vajon mennyi pihenő időre van szüksége egy kamasznak, hogy újra feltöltődjön?
Sajnos erre nehéz választ adni. Tavaly ősszel úgy voltunk az egész szünet dologgal, hogy teljesen felesleges, és meghosszabbíthatnák vele inkább a tavaszit. Tele voltunk energiával, a tartalékaink vittek minket karácsonyig. De idén…
Úgy éreztük, sikerült feltöltődnünk, kipihentük magunkat a nyáron. Ehhez képest a 2. héten már szét voltunk zuhanva. Álmosak voltunk, összeszedetlenek, koncentrálatlanok. Olyanok voltunk, mint az öreg akkumulátorok. Ahogy másokkal beszélgettünk, kiderült, hogy mindenki ugyanígy van ezzel. Senkinek semmi ideje, semmi életereje, jókedve…
Csak feküdtünk a padokon és számoltuk a napokat, néztük az óra számlapját, és szurkoltunk neki, hogy gyorsítson a léptein, de úgy látszott, hogy az órák is elfáradtak. Végül mégis sikerült kihúznunk a szünetig.
Szerintem az első napot mindenki délig (vagy tovább) tartó alvással kezdte. Ezt követte egy nap semmittevés, olvasgatás. Mindenki próbálta elfelejteni az iskolát, és az újabb 7 hét hajtást a következő pihenőig. Sajnos nemsokára visszacsöppenünk a padokba, és kezdődhet az új tortúra. Néhányan megkérdezik tőlünk, hogy mit csináltunk a szünetben. Aki nem utazott, vagy csinált extrém dolgokat, az úgyis azt fogja mondani, hogy sokat aludt, és pihent. Erre hivatkozva minden tanár megduplázza a feladatokat, sűrűsíti a dolgozatok közti időt, addig, amíg úgy gondolja, hogy terhelhetőek vagyunk.
Mi, akik a szünetben kócosra, és gyűröttre aludtuk magunkat, úgy gondoljuk, hogy ez most elég lesz egy pár hétig. Sajnos hamar belátjuk, hogy nem így van, mert olyan gyorsan merülünk, mint egy 1.5 éves okostelefon, amiről valaki sorozatot néz szünet nélkül.
Az első hét után mindenki elkezd tartalékolni, és kilistázza, melyek azok a tantárgyak, amikre még nem kell készülni, mit lehet halogatni, és mihez kell azonnal hozzáállni.
Így 10. osztályban mindenki elgondolkodik, mit is szeretne kezdeni majd az életével a jövőben. Vagy ha nem is ezt gondolja végig, kiválaszt 2 olyan tantárgyat, amit nem utál annyira, és felveszi emelt óraszámban a következő évben. Van, akinek ez könnyen megy, és már eltervezte azt is, mit fog főzni az első lakásavató buliján, de néhányan elképzelni sem tudják magukat 6-7 év múlva, esetleg a jövő héten. Akik jó kis tervekkel rendelkeznek rágyúrnak a számukra fontos tárgyakra, és „elengedik” a többit, ezzel is energiát spórolnak, és felesleges idegeskedéstől kímélik meg magukat. Különben is mennyivel jobban hangzik az, hogy: „Én már rég nem foglalkozom a(z) …-val”, mint „Tudtad, hogy ma fogjuk megírni a nomád népekről szóló vélemény-kifejtős dogát? És én arra elfelejtettem készülni!”
Nem kell, hogy minden számítson. Nem mások miatt tanulsz, nem mások miatt töröd magad. A lényeg, hogy meg legyél elégedve magaddal, és ezt úgy tudod elérni, ha egészséges vagy testileg és lelkileg is, ha céljaid vannak és elvárásaid saját magaddal szemben, ha teszel azért, hogy teljesülhessenek a vágyaid és ha ki mersz állni a saját igazad mellett.
Addig pihenj, amíg úgy érzed, fel nem töltődtél. Nekem ez az 1 hét megfelelt erre a célra. De hogy ez meddig lesz elég, azt még nem tudom.
Gyenes Lídia