Téli versem
Fenyvesekben pehely fergetegben
esett le e jeges permet,
mely telente belepte kedvenc hegyemet.
S eme helyen emberek esnek-kelnek,
s gyermekek jeges meredeken lehemperegnek.
Decemberben jeges hegyekben esnek le e pelyhek,
melyek szemednek kellemesek,
de testednek nem szereznek meleget.
S e jeges permet, ezen egek pelyhes lehelete,
mely nekem kedvencem,
s rendszeresen repesve emlegetem,
eleven gyerekek kedvence.
Anne
Hó
Havas táj közepében,
lelünk egy kis házikót,
házikóban finom hideg,
itt találjuk nagyanyót.
Nagyanyónak ősz a haja,
fehér, mint a kinti hó,
konyhácskában jobbra-balra
sürög-forog, készül jó.
Segítsége is van hozzá,
sok gyermek és nebuló,
elhintett fehér porát,
ezer formává gyúró.
Csinálnak ők emberformát,
hópalánkot, hógolyót,
a sok kacagó arcocskát
pirosra festi az esti hó.
Pirosodik az ég alja,
Hó anyó is fárad már,
a gyerekek hazacsúsznak,
sötétedik már a határ.
Sz. B.
Hó
Hó, hó, mily gyönyörűség,
S a te általad ontott fehérség,
Melengeti szívemet, lelkemet,
Mint a kandallóban égő égerek.
Hullásod kecses s bájos
Hozzád nem fogható a páros
Ütemszám dallama, mi az
Író tollából kijött vala.
Ha elolvadsz mi lesz én vélem?
Meghalok tán vagy maradok az életben?
Mi lesz velem ha az éterbe kerülök
S ott nem melegíti szívem a látvány
Mint bennötök.
Havakban én látok,
Mit rajtam kívül más nemigen láthat,
Mert az ilyesféle látásmódhoz különleges szem kell
Mi megadatott nekem, másnak meg nemigen.
Ne félj, nem hagylak el téged soha.
Mindig visszatérek 12 havonta,
S boldogítom az emberek lelkét
Ahogyan te, és más is kívánná
S ahogy sohasem akarná
Másképp az életben
S ha eltávoznak erről a világról
Az én áldásomat megkapják búcsúzóul.
Sz. V.