Reggel mikor felkelünk, sokszor érezhetjük azt, hogy az élet kegyetlen. Főleg télen, és főleg, azok, akik nem kocsival, hanem gyalog vagy tömegközlekedéssel jönnek.
Az utcán mostanában hideg van, talán még sötét is, sőt, ha szerencséd van, még a szél is fúj. Hó azonban sajnos sehol, pedig azért még a fagyot is elviselnéd. Ha egy- két pihe esik az égből, az már nagy dolognak számít.
A tél elől csak a járműre menekülhetsz, ahol – ha szerencséd van- talán fűtenek, vagy legalább az ablak nincs nyitva. Persze ha rossz helyen állsz, minden egyes ajtónyitásnál megremegsz egy kicsit a befújó hűvös levegőtől.
Amiatt sem csattansz ki a jókedvtől, hogy hosszú, zötyögős út áll még előtted. Még sokszor át kell szállni, még sokáig kell tűrni.
Vagy talán emiatt már nem is aggódsz, csak bámulsz ki az ablakon, majd megérkezel valamikor.
Őszintén, mennyit utazol? Kevesebb, mint felet? 45 perc, egy óra, másfél óra?
És mivel? Autóval? Sok átszállással? Vagy csak egy járművel? Busszal, trolival, metróval, helikopterrel vagy magángéppel? Esetleg csak gyalog?
Nem is sejtenéd – vagy talán hallottál már róla?-, hogy a világon egyesek milyen nehéz úton jutnak az iskolába. És itt most nem a reggeli dugókra gondolok.
Az alábbi képek ráébresztenek, hogy mennyivel kényelmesebb a te reggeled:
