A legtöbb diák egy teljesen értelmetlen módszerrel próbál tanulni.
Ezt állapította meg Henry Roediger és Mark McDaniel, a St. Louis-i Washington Egyetem két pszichológusa.
Mint kiderült, a legtöbb diák főként a könyvei és a jegyzetei újraolvasása útján próbál tanulni; a pszichológusok laborkísérleteinek ill. a diákok körében végzett éles megfigyeléseinek eredményei azonban egyaránt azt mutatják, hogy ez egy borzasztóan rossz hatásfokú módszer. Az aktív tanulási stratégiák – így például tanulókártyák használata, vázlatrajzok készítése és az önmagunknak feltett kérdések – ennél sokkal hatékonyabbnak bizonyultak. A különböző témakörök vegyítése ill. a tanulási folyamat hosszabb időkereten belüli elosztása szintén jó ötletnek bizonyult.
Az alábbiakban McDaniel nyolc pontban összefoglalt, a kutatási eredményeire alapozott javaslatait olvashatjátok.
1.) Felejtsd el a puszta újraolvasást
Mint észrevettük, a legtöbb diák egyszerűen csak újraolvassa az olvasmányokat és a jegyzeteit; legtöbbjük maga is megerősítette, hogy igen, valóban ez a legfőbb tanulási módszere.
A kutatási eredmények azonban egyértelműen jelzik, hogy ez a fajta puszta ismétlés csak nagyon kevéssé segíti elő a tanulást, sőt, azok a hallgatók, akik újraolvastak egy adott tananyagot, semmivel sem bizonyultak hatékonyabb tanulóknak azoknál, akik csak egyszer olvasták el azt.
Amikor az ember először olvas el valamit, nagyon sok mindent megért és leszűr belőle. Amikor azonban újraolvassa ugyanazt a szöveget, azt már végig az “igen, igen, ezt már tudom” érzésével teszi. Másodjára tehát már nem dolgozza fel mélységeiben az anyagot, és nem is hámoz ki belőle még több részletet. Sok esetben az újraolvasás kifejezetten felszínes – és még alattomos is, mivel abba az illúzióba ringat, hogy jól tudod és átlátod az anyagot, elleplezve a tudásod még meglévő hézagait.
2.) Faggasd magad minél többet
Lényegesen jobb módszer ehelyett az, ha elolvasod az anyagot egyszer, aztán arra vonatkozó kérdéseket teszel fel magadnak. A tanulást és az emlékképződést ugyanis a leginkább az ismétlés és a kreatív és gondolkodtató kérdések segítik elő.
Az ilyen kérdések ugyanis kifejtős választ igényelnek; ezek átgondolásával pedig jobban megérted az anyagot.
Még ha egyik-másik kérdésre nem is tudsz válaszolni, annak is megvan az az előnye, hogy ezáltal részletes képet kapsz arról, hogy pontosan hol hézagos a tudásod.
3.) Kösd össze az új tudást a már meglévővel
Hasznos stratégia az is, ha úgy olvasod újra az anyagot, hogy folyamatosan kapcsolatokat keresel a leírtak és a már meglévő ismereteid között. Ez is – a régi és az új tudás összekapcsolása – nagyban fokozza a tanulás hatékonyságát.
Tegyük fel például, hogy épp a neuronok közti elektromos ingerületátvitelről tanulsz. Ezekről tudjuk egyebek mellett azt is, hogy ha a neuront egy zsíros burok – az ún. myelin hüvely – veszi körül, úgy az nagyban javítja a neuron ingerületátviteli képességét.
Összehasonlíthatod ezt például egy kerti locsolócsővel, amiben alapesetben gyorsan folyik a víz, de ha valahol kilyukad a cső, úgy ott már szivárgás lesz és gyengül az áramlás. És a dolog lényegét tekintve valóban pont ugyanez történik velünk is, ahogy öregszünk: a myelin hüvelyek lebomlanak és így az átvitel is lelassul.
4.) Rajzold le az információt
Jó stratégia az is, ha diagramokat vagy modelleket készítesz, mert mikor te magad teszed érthetővé az anyagot saját magad számára, nagyon sokat segít. Ilyenkor ugyanis ténylegesen foglalkozol a dologgal, elmerülsz benne, és nem csak passzívan szemléled, kívülről.
5.) Használj tanulókártyákat
Szintén egy jó, aktív módszer például a tanulókártyák használata is. Fontos azonban, hogy azokat se vedd ki a pakliból, amelyekre egyszer már tudtad a választ!Sokan ugyanis, ha tudják a helyes választ egy kártyára, akkor azt ki is veszik a paklijukból. Ez azonban nem egy jó ötlet, mivel az ismétlés a tudás anyja.Ettől persze gyakorolhatod még külön azokat, amelyekre még nem volt meg a helyes válasz, de a megbízható tanulás érdekében fontos, hogy újra és újra találkozz azokkal is, amelyikeket egyszer már tudtad.
6.) Felejtsd el az utolsó pillanatot
7.) Fontos az ismétlés
Van azonban tanulság a könyvünkben a tanárok számára is. Főleg annak tekintetében, hogy az oktatási rendszerünk hajlamos előnyben részesíteni az információhalmazok egyben való tálalását.
Egy átlagos tanév úgy néz ki, hogy veszünk egy anyagrészt, azt lezárjuk, majd veszünk még egyet, azt is lezárjuk, és így tovább. Ez az egyben tálalt információhalmaz. Átrágjuk rajta magunkat az elejétől a végéig – anélkül, hogy menet közben időről időre elővennénk és újra átismételnénk a korábbi anyagrészeket is. Pedig sokkal tartósabban meg tudnának tanulni, ha időnként újra átismételnénk.
Egy kutatás azt mutatja, hogy ha egy tanult anyagot egy nap után, egy hét után, egy hónap után majd hat hónap után átismételünk, akkor igazán hatékonyan meg tudjuk jegyezni.
De meg lehet ezt oldani házi feladattal is úgy, ha a házi feladatot megspékeljük a két-három héttel korábbi anyagrészletekhez tartozó feladatokkal is.
8.) Nincsenek “matekos” emberek
Carol Dweck azt találta, hogy a hallgatók fejében jellemzően kétféle kép él a tanulásról.
- Az egyik lényegében arról szól, hogy az embernek van egy adott tehetsége egy adott területen, és abban mindaddig jól is fog teljesíteni, amíg el nem éri a határait, és azon túl már nem is fog jól teljesíteni.
- A másik szerint a tanuláshoz el kell merülni a témában, így fokozatosan fejleszted a képességeidet.
A diákok teljesítménye szoros összefügg azzal, hogy a két gondolat közül melyiket tartják igaznak. A “fejlődéspártiak” kitartottak a szemléletük mellett, nem adták fel a nehézségek ellenére sem, és jellemzően jól teljesítettek a nagyobb kihívást jelentő kurzusokon.
Ebből pedig az a tanulság, hogy bár tényleg vannak adottságok, amiket nem fogsz tudni elsajátítani, de a képességeidet igenis tudod fejleszteni, sőt, szükség is van rá, mert anélkül nem jutsz tovább.
Forrás: Vox és eszmetar.wordpress.com