Tik-tak, tik-tak,
A mutatók megszólaltak.
Bim-bam, bim-bam,
Válasz az óratoronyban.
Egymással csevegnek,
Lelkesen ketyegnek.
Nevetnek, nagyon jól mulatnak,
Gyorsan jár az idő, ha az óra jól mulat.
Ezt a mutatók is mutatják,
Peregnek, forognak, alig bírják.
Hisz gazdáik nevetnek,
Nagyon gyorsan beszélnek.
Az emberek ezt nem érthetik,
Azt hiszik tudják, mi történik.
Ezt mondják sóhajtva:
„Biztos meg van hibásodva…”
De az óra él, s mikor leszedik a falról,
Összetörik benne valami mélyen, igazából.
Innentől kezdve, az órák nem beszéltek,
Különben leveszik őket a falról!
Nem, inkább magányosak lettek
De a mai napig van pár bátor óra,
Kik sokat beszélnek, ember módra.
De ők sem bírják sokáig,
Csupán ideig-óráig.
Egy idő után leveszik őket a falról,
És ők meghalnak belül,
Elölről, oldalról.
Erdélyi Csenge