Mi okozhat nagyobb örömet, mint a
fa alatt egy kupac ajándék karácsonykor? A válasz az, hogy a mosolygó család, a csomagolópapírok gyűrűjében.
Miért örül a család? A gyerekek bizonyára amiatt, hogy megkapták, amire vágytak, de a felnőttek miért ilyen boldogak?
Mert örömet okoz nekik a gyerekek csillogó szeme, a széles mosolyuk, a sok köszönet, ha az nem is nekik szól, hanem a Jézuskának és a puszik, meg az ölelések. Ez többet ér minden pénznél. Ez az érzés felbecsülhetetlen.
Adni jobb, mint kapni. Ez igaz, máskülönben miért küldenénk cipős dobozban ajándékot a szegényebb gyerekeknek, akik nem bringázhatnak, mert nincsen biciklijük, és akik egy telefonról álmodni sem mernek. Mégis lehet, hogy ők boldogabbak, mint mi, akiknek mindenünk megvan?
Kár, hogy nem láthatom a gyerekek arcát akkor, amikor kibontják a csomagokat. Csak remélem, hogy a dobozok a megfelelő személyekhez jutnak el, és hogy a gyerekek kapnak valamit, amire szükségük van, vagy amit már régen szerettek volna.
Milyen lehet az, amikor az ajándék a kezébe kerül? A meglepődés, a különféle érzelmek, ahogy hullámoznak az emberben…
De mi történik, ha az ajándék nem tetszik neki? Mi a helyzet akkor, ha nem jó egy póló mérete, nem szeret színezni, pedig ceruzákat és papírt kapott, nem szeret babázni, pedig csak babái vannak? Persze lehet cserélni, de az nem ugyan az. Azt a dobozt már nem te bontottad ki, nem adja vissza azt az érzést.
A tökéletes ajándék kiválasztása nagy felelősség, és aki kicsit lelkiismeretesen készül a karácsonyra, jobban izgul, mint azok, akiknek az ajándékot adja.
„Mi lesz, ha nem tetszik neki? Mi van, ha az a könyv már meg van neki? ”
„A szándék a fontos!”
Persze arról szó sincsen, hogy megsértődünk arra, aki rossz ajándékot vesz, de mi is nyugodtabbak vagyunk, ha azzal, amit adunk, örömet is szerzünk.
Kapni valamit nem jár semmi felelősséggel. Neked nem kerül sem időbe, sem pénzbe, sem semmiféle fejtörésbe. Megkapod, és kész. Az is boldogságot okoz, ha csak abba belegondolsz, hogy a másik gondolt rád, nem beszélve arról, hogy megint gyarapodott a könyvespolcod egy jó regénnyel, most megint lesz két hétig édesség a szekrényben, és majd tudsz mivel játszani az unalmas óráidban.
Anyukám mindig nagyon komolyan g
ondolja az ajándékozást, és nagyon a szívére veszi, ha valami nem sikerül. A nővéremnek viszont mindig sikerül kiválasztani valamit, ami a személyiségünkhöz legjobban illik. Nagyon vicces, és érdekes ajándékokkal tud előállni, de néha túlzásba viszi a dolgokat. Sosem tudjuk, hogy mire számítsunk, mindig óriási meglepetésekkel áll elő.
Kapni jó, és ne mondja senki, hogy nem. Adni is jó, de akkor lesz nagyobb öröm, ha jól sikerül. A felnőtteket nem érdekli, hogy mit kapnak, nekik az a fontos, hogy kitől, és hogyan.
Idén anyukámnak írtam egy cd-t, amin a kedvenc énekesének egy pár száma volt rajta. Már meghallgatta 2-szer a dalokat, és ez az, ami miatt örülök, mert sikerült valami olyat csinálnom, amit tud használni valamire.
Egyszer vettem neki egy pici horgolt pingvint, talán 3.-os voltam. Szerintem azt sem tudja már, hogy tőlem kapta, azóta is a polcon pihen. Akkor még semmi olyanról nem volt szó, hogy hasznos legyen, amit adok neki, csak egy kis meglepetésnek szántam.
Emlékszem arra is, amikor a húgom először vett nekem valamit szülinapomra. Egy pici tigrises kulcstartót kaptam tőle, és oda-vissza voltam örömömben. Még emlékszem, hogy milyen cukin nézett rám a két óriási barna szemével, amikor boldog szülinapot kívánt. Annak örültem, hogy eszébe jutottam (de nagyon cuki volt az a tigris is).
A gyerekek természetesen ezt máshogy élik meg, de idővel ők is rá fognak jönni, hogy semmi sem fontosabb annál, minthogy megörvendeztessük szeretteinket. És ha az ember ezért ajándékoz, akkor lesz igazán jó érzés adni, ezt kell, hogy megértsük. És így, ha az ajándékokat szívből osztod ki, hidd e, hogy kibontani is jobb érzés lesz őket.
Sárkány Lídia