Az állatkertben 
tartani az állatokat, vagy a természet ben hagyni őket? Melyik a jobb?
Ha egy állatfajt kiveszünk az életközösségből, az egész felborulhat. A legtöbb faj kihagyhatatlan eleme a természetnek. Ezért a védelmük érdekében is van, hogy néhány példányt állatkertbe zárnak. Így, ha a szabadban élők kihalnak, az állatkertben élő egyedekből pótolhatják őket. Tehát a vadasparkok nemcsak a látogatók szórakoztatására alkalmasak. A szabadban általában kevesebb ideig élnek a jószágok. De ki szeretné hosszabb életét egy kis szobába zárva leélni? Ha lehet, meg kell védeni a természetes környezetüket, védőövezeteket létrehozni, hogy a természetben, de biztonságban, adottságaikhoz mérten éljenek. Az ember már így is túl sok állatot pusztított el, és az élőhelyükön az illegális vadászat miatt sosem lehetnek teljes biztonságban. Például ma már csak körülbelül 7000 szabadon élő gepárd maradt. Ez nagyon kevés. Ezért kell állatkertben is tartani belőlük, hogy ne tűnhessenek el soha a Földről.
Ábel
Az én véleményem szerint egy állatfajból megfelelő mennyiségű egyedet bezárva, a többit a természetben, védelem alatt kell tartani.
Egy gyermek számára hatalmas élmény meséskönyvének képeit, plüssjátékait élőben „viszontlátni”. Nem véletlen, hogy egyik kedvenc helyük az állatkert.
Ugyanakkor az állatkertek legfontosabb szerepe az ismeretterjesztés.
Az sem tagadható, hogy sok állatfaj annyira ritka és olyan kevés egyedszámmal bír, hogy az állatkertekben egyfajta kincsként őrzik példányaikat, gondot viselnek rájuk, és ha megszületik egy utód, az egész világ ünnepel, az állatvédők megkönnyebbülten lélegeznek fel, és mindenki cukiság-fotókat küldözget ismerőseinek. Ilyenkor pusztán annyi számít, hogy egy faj talán mégsem hal ki, mert „mi, az emberek” esélyt adtunk neki a túlélésre.
Az
állatnak vadon is a legnagyobb, de fogságban egyetlen ellensége az ember: a látogatók felelőtlensége vagy éppen rosszakarata, illetve a különféle balesetek számos állat életét követelték már. Egyik híres példa erre Süsü, a budapesti Állatkert egyik vízilovának esete, akit egy lenyelt gumilabda pusztított el. 2010 novemberében a moszkvai állatkert jegesmedvéjét lőtték le; ugyanebben az időszakban a németországi Karlsruhe állatkertben kiütött tűzben huszonhat állat pusztult el. És persze a gondozók sem mindig az állatok javát akarják: 2010 végén hét kínai állatkertet zártak be és számos továbbit köteleztek változtatásokra állatkínzás miatt.
Ám egy tizenéves vagy egy felnőtt számára nyilvánvaló, hogy a ketrecekben, természetes élőhelyükből kiszakítva élő állatok többsége nagyon nehezen viseli a fogságot. A magukba roskadt, búskomor főemlősök, idegesen föl-alá járkáló nagyragadozók, a hálóval körbekerített sasok és keselyűk látványa nem túl szívderítő.
Fontos az állatok jogaival is foglalkozni. Az emberek nem veszik semmibe az állatok szabadságjogait? Lehet, hogy nem tudják kifejezni a nemtetszésüket, de nekik is vannak érzéseik. Úgy gondolom, hogy a Fővárosi Állatkert rosszabb helyre nem is kerülhetett volna, mint ahol most van. Az állatokat örökké zaj veszi körül, a levegőjük is nagyon rossz, a kifutók között óriási a kosz, sok helyen egerek rohangálnak. Bezáratták az ország egyetlen állandó jellegű vidámparkját, azért, hogy az állatoknak több helye legyen, de a vidámpark helyére szinte nem került semmi, a megoldás nagyon rossz.
A Madagaszkár című mesefilm is ezzel a témával foglalkozik. A film főhősei elszöknek New Yorkból, és új életet kezdenek a szabadban.
Sok állat már fogságban születik, nem is tudják milyen falak és rácsok nélkül élni.
Nem véletlenül a Nyíregyházi Állatkert a leghíresebb az országban. A barnamedvéjüknek egy egész erdő áll rendelkezésére, hogy kedve szerint sétálhasson. Az oroszlánok előtt nincsen plexi, csak egy árok, és a makikhoz is nyugodtan oda lehet sétálni, el sem lehet dönteni, hogy melyikünk az ott lakó. Ha mindenhol úgy tartanák az állatokat, ahogy ott, ez a téma talán fel sem merülne.
Sárkány Lídia