Julcsi és anyukája a vásárlásból hazatérve elpakolták a vásárolt termékeket, csak a gyümölcsöket hagyták a konyhapulton egy kis kosárban.
Az este hátralévő részében megvacsoráztak, és a család nyugovóra tért. A kosárban lévő gyümölcsök közül egyszer csak a szőlő méltatlankodni kezdett.
– Héj körte, gurulj már arrébb! Nem veszed észre, hogy összenyomsz? Engem, aki a világ legcsodálatosabb és legízletesebb gyümölcse vagyok!
– Még hogy a legcsodálatosabb! – replikázott a körte – Már hogy lennél csodálatos azokkal a düledező gömböcskéiddel? És különben is, némelyik már el is fonnyadt, pár nap és lehullik az összes szem szőlőd.
– Na de körte! Légy tisztelettudóbb! – oktatta ki a szőlő a körtét. – Ha nem tudnád, én vagyok a világ legkedveltebb gyümölcse! Már az ókori görögök is tudták, hogy a levemből bor készíthető, amitől mindenki jó kedvre derül. Nem véletlen, hogy egy isten is van, Dionüszosz, aki csak értem él.
– Ugyan már! Belőlem pálinkát is főznek, olyant, amitől sokkal kevesebbet iszik az ember, és egyből nótázik, aki megkóstol. Olyan tüzes a nedűm, amiről te csak álmodhatsz!
Ezt már a szilva sem hagyta szó nélkül.
– Jaj de odáig vagytok magatokért! Alkohol minden gyümölcsből készíthető, de a gyerekek kedvence, a szilvás gombóc belőlem készül, csakis belőlem!
Így vitáztak reggelig, amíg a család apraja-nagyja felébredt. Megreggeliztek, és mielőtt útnak indultak volna, Julcsi anyukája szólt a kislánynak, hogy vigyen egy almát, mert „minden nap egy alma az orvost távol tartja!”
Az alma, aki egész éjjel csendben gubbasztott a kosár alján, most nyugodtan mosolygott Julcsi kezében, és tudta, hogy mindenkiben van valami jó, és nincs értelme versengeni.
Hegedűs Botond
Fotó: Julie Watherbee