A mai világ folyamatosan a negatív történéseket szajkózza, úgy tűnik, bármelyik nap bekövetkezhetne a világvége. Mi lenne, ha nem így állnánk hozzá a dolgokhoz? Ezen a gondolatmeneten indul el a „Holnapolisz” című film.
A történetről:
Casey egy kamaszlány, aki a fentebb említett világnézetet ezerszer hallotta már, és belefáradt. Végül is nem lehetne változtatni, vagy legalábbis több reménnyel tekinteni a jövőbe? A cuccai között talál egy kitűzőt, ami felettébb furcsán viselkedik: megérintve betekintést enged Holnapoliszba, egy helyre, ahol a világ összes lángelméje összegyűlt, hogy megalkothassanak mindent, amit csak el tudnak képzelni. Legalábbis régen úgy tűnt.
De az emberiség a vesztébe rohan, és mindenki ölbe tett karokkal vár, így már a jövő sem olyan fényes és reménnyel teli, mint valaha volt. Egy android felkeresésére, egy kiábrándult, Holnapoliszt megjárt (és onnan kitaszított) tudóssal az oldalán elindul, hátha még meg tudják menteni a holnapunkat. Ha ez még sikerülhet.
Habár a film relatíve lassan építkezik, és nem megy filozófiai mélységekbe az alap témáját illetően (ami talán nem is baj, legalább könnyen emészthető), attól még egy jó film. Összesítve pozitív hangvételű, ami mostanság talán ritkább az élőszereplős filmeknél. Spoiler (bár elég kiszámítható): Holnapolisz egy (fogjuk rá) utópia, amely disztópiába fordult, de még vissza lehetett fordítani. A világra nem próbálnánk meg alkalmazni ezt a felfogást?
Kiknek ajánlom?
- az idealistáknak
- a kiábrándultaknak, akikben még szikrázik a remény
- azoknak, akik elfilozofálnak néha a jövőn
- azoknak, akiknek van egy álmuk, amit valósággá akarnak alakítani, annak ellenére, hogy mindenki, aki számít, lehetetlennek ítélte, és nem adják fel ezt az álmukat
Kiknek nem ajánlom?
- azoknak, akik úgy gondolják, nekünk már úgyis annyi
- Dr. House-nak (aki megnézi a filmet, az érti a poént :D)
Írta: Varga Lili
Szalai Gábor