Nyílt órák… minden évben van egy nap, mikor a folyosók még a szokásosabbnál is zsúfoltabbak. A más iskolába járók látogatására gondolok, akik bejönnek megnézni néhány órát abban az időszakban, ami a „messze még a suliváltás” nyugalma és a ” nyakamon a felvételi” kétségbeesése közé esik.
A nyíltkörű tanórák nem véletlenül alakultak ki így. Ez az egy nap mind a sulinak, és mind a választás előtt álló diákoknak és szüleiknek segítséget jelent.
A sulinak alkalma nyílik megmutatnia a diákokhoz és a tanításhoz való hozzáállását, ezenkívül mély benyomást tehet az érdeklődőkre- legyen az pozitívabb, vagy kevésbé… A végső döntésnél egy szimpatikus nyíltnap biztos, hogy az érintett suli felé dönti majd a mérleget.
A diákok pedig sokkal többet megtudhatnak az adott iskoláról. Beléphetnek a légkörébe, láthatják az oda járókat és megismerhetnek néhány tanórát.
Alapvetően az esemény megcáfolhatatlanul zseniálisnak tűnik, csakhogy diákokban és tanárokban egyaránt felveti a kérdést, hogy különböznie kell-e ennek a napnak bármelyik másiktól?
Biztosan mindenkinek volt olyan élménye, mikor a nyílt óra előtti napon az osztálynak meg kellett jegyeznie, hogy melyik kérdésnél ki fog jelentkezni és válaszolni rá. Vagy egyszerűen csak teljesen más volt az óra, mindenféle megelőző intézkedés nélkül. A feladatokat csoportban kellett megoldani, az óra pedig sokkal izgalmasabb, „játékosabb” volt, mint egyébként szokott.
A régebbi történeteink között nekünk is lapulnak ilyesmik, azonban sokkal emlékezetesebb volt, mikor a tanárnőnk pont azzal lepte meg mind a látogatókat és mind a diákokat, hogy túl természetes órát tartott.
Az óra elején, miután mindenki elhelyezkedett a padokban és a székeken, kijelentette, hogy témazáró dolgozatot írunk. Az osztály teljesen meg volt döbbenve. Igaz, hogy a tanárnő említette, hogy ezen a héten írunk belőle, de egyértelműnek tartottuk, hogy el fogjuk tolni jövő hétre pont a látogatás miatt. Éppen ezért nem sokan tanultak rá. A tanárnő azonban hajthatatlan volt, így az egész óra néma csendben telt: míg mi kétségbeesetten próbáltuk összeszedni a gondolatainkat a dolgozathoz, a hátul ülő látogatók közül néhánnyal a tanárnő elbeszélgetett. A többiek zavartan és megdöbbenve ücsörögtek.
A ragaszkodás a megszokott órák menetéhez, vagy az eltérések vajon mennyire megengedhetőek egy nyílt óránál?
Erről kérdeztünk meg néhány tanárnőt és tanár urat az iskolánkban:
1. kérdés:
Ön szerint különböznie kell-e lennie egy nyíltórának a szokásosokhoz képest?
2. kérdés:
Mit gondol, hasznosak-e a nyíltórák: segítenek-e a szülőknek a választásban, illetve az iskolának jó lehetőség-e megmutatnia „önmagát”?
Tamás Beáta tanárnő:
„Szerintem alapvetően nem kell különböznie a megszokott órák menetétől. Mindenképpen figyelni kell arra, hogy elsősorban azokat mutassuk meg, amik a leendő diákokat érdekli. Ez alatt azt értem, hogy lássák a tanár munkáját, magyarázatát, diákokhoz való viszonyát. Lássák a diákok aktivitását, tudását. Érzékeljék a tanórán keresztül az iskolában lévő elvárásokat, hangulatot. Persze annyiban különbözik, hogy például matekórán nem feltétlenül beszélek meg osztályfőnöki dolgokat, bár ha nagyon sürgős, ez sem kizárt. Persze ők itt vendégek, és az ember a vendégeket kitüntetett figyelemmel kezeli.
Én azt gondolom, nagyon hasznosak. Képet kaphatnak az iskolánkban folyó munkáról. Anno bennem is megerősödött az az elképzelés, hogy a választott gimnázium az, ahova szeretnék menni. Nagyon jó órákat láttam ott, és ez meggyőző volt. Ha ez még kiegészül olyan segítő diákokkal, mint amilyenek Ti voltatok (információszerzés, viselkedési minta, közérzet), akkor ez még emeli a jelentőségét.”
Kornis Ferenc tanár úr:
„Úgy gondolom, hogy mivel a cél az, hogy az órát megtekintő szülők és leendő diákok ne pusztán egy „kirakat órát” lássanak, hanem reális képet kapjanak arról, hogy az adott tantárgyból milyen egy valódi iskolai óra, a nyílt órának nem kell alapvetően mást mutatnia, és főleg nem szabad kozmetikázottnak lennie a szokásoshoz képest. Ugyanakkor természetesen figyelni kell az óra sokszínűségére is, hogy amennyire lehetséges, minél több szempontból mutassa be az adott tantárgy oktatását, vagyis reprezentatív legyen. (Nem szerencsés például ilyen órán dolgozatot íratni, végig feleltetni, vagy az óra egészében mindenfajta interakció nélkül pusztán előadni.) Ennyiben tehát szerintem mégis különbözhet-, sőt különböznie kell egy nyílt órának a szokásostól.
Optimális esetben nyilván segít. Akár úgy, hogy a megtekintett tanóra mind a szülő, mind a tanuló számára érdekes és vonzó, aminek következtében szívesen választják majd az iskolát. Vagy épp ellenkezőleg, úgy, hogy azt gondolják, „na, ide se jövünk többet”. Persze egy oktatási intézmény, és nyilván a tanár is az előbbiben bízik, azért tart nyílt órákat. Tapasztalatom szerint egy jól sikerült nyílt óra a későbbi választásban mindenképp az iskola felé billenti a mérleget.” Külön kiemelném a 7. B osztály spontaneitását, akik kiselőadásokat rögtönöztek egy nyílt órán.