Mik történhetnek egy csereúton? Mi az az FLL? Egyáltalán, mennyi ideig kell egy LEGO-robotversenyre készülni? A januári diákcsere kapcsán beszélgettem a csapatommal, a KockAschockkal (akiknek a neve egy összetett szójáték: kockák vagyunk, A-sok, kockás ing a csapategyenruha, és mindenkit sokkolunk a rossz szóvicceinkkel).
Be tudnátok mutatkozni?
Gergő (G.): -9.a-sok vagyunk, és már tavaly is FLL-eztünk, így a név onnan öröklődött át…
M. Bence (M.B.): -Ami egyébként a tavaly előtti WRO (World Robot Olympiad – L.) csapatnevünk volt.
G.: -…és mivel egy osztály vagyunk, emiatt jobban ismerjük egymást, így jobb a csapatmunka, mármint jobban együtt tudunk dolgozni.
Egyenként is bemutatkoznátok az olvasóknak röviden?
Kata (K.): -Márkus Katalin vagyok, a csapatban én a kutató szerepét vállaltam. Mint ahogy azt már Gergő is mondta, tavaly is részt vettünk ezen a versenyen, akkor is kutattam, úgyhogy idén már tapasztaltabb voltam.
Sz. Bence (Sz.B.): Szarka Bence vagyok, én a csapatban ezeket a „normálisakat”, ha éppen nem dolgoztak, szidtam, hogy miért nem dolgoznak. (Kata felnevet) Miért, nem?
M. B.: Akkor rosszul végezted a feladatodat.
Sz.B.: Miért? Egyébként a robotot építettem Gergővel, aki meg nem… de, egyébként igen 😀 Néha a programozást is segítettem egy kicsit áttekinteni, meg a kutatásban a fordítást átnézni.
M.B.: Molnár Bence vagyok, a többiek osztálytársa, a csapatban az volt a feladatom hogy a programot írjam, amikor épp nem eltörtem a lábam…
Csenge (Cs.): A nevem Sherlock Holmes…
Lili (én, L.): Valójában Tari Csenge. (Katával együtt kutatómunkát végzett. -L.) Én Varga Lili vagyok, főként a kutatást fordítottam, de a robotépítésben és a programozásban is besegítettem egy kicsit. Csapatunk ötödik tagja pedig Erdélyi Gergő, aki a robotot építette, valamint ő az önjelölt csapatkapitány.
Milyen volt a csereút? Esetleg van kedvenc pillanatod, amit kiemelnél?
K.: A csereút nagyon jó volt, és a kedvenc pillanatom az volt, amikor elmentünk abba a trambulinparkba, ahová már nem lehet elmenni… (a tanárok megtiltották, miután a mi csapatunkból két embert kórházba kellett vinniük, egyiket agyrázkódással, másikat egy törött lábbal – L.)
Cs.: …és agyrázkódásom lett 😀
K.: …de az nagyon jó volt, ott eltörte (Molnár) Bence a lábát, és Csengének agyrázkódása lett, de attól még jó hely volt az 😀
Sz.B.: Amikor karamellt sütöttünk.
Cs.: Nem az, amikor fejbevágtál? (Egy szivacsizével, ettől Csenge egy szivacsgödörbe esett. Valószínűleg ekkor beverte valahova a fejét és ez okozta az agyrázkódását – L.)
Sz.B.: Nem, az nem volt annyira jó.
M.B.: Hát, biztosan nem a lábtörés.
L.: …de legalább kaptál egy pár hetes tesifelmentést 😀
M.B.: Igen. Az mondjuk jó volt. Amúgy nem tudom, mi volt a legjobb élmény.
Cs.: Szerintem a kórház volt a legjobb, mert finom volt a szalámis szendvics 🙂
M.B.: Én a kórházat inkább nem mondanám, mert fél órát töltöttünk el ott hasznosan, de hét órán keresztül voltunk ott. (Lehr-Balló tanár úr elkísérte – L.) Fél óra volt hasznos. Számoltam. 😀 Kedvencem, mikor az orvos azt mondja, egy másodperc múlva visszajön…
L.: …és utána vártatok egy órát.
M.B.: …és akkor már reflexből előveszem a telefonomat, és játszok, mert tudom, hogy csak fél óra múlva jön vissza.
Meddig tartott a felkészülés a versenyre?
K: igazából év elejétől kezdve készültünk rá, de mindig csak péntek délutánonként, szóval nem erőltettük meg magunkat…
L.: …egészen a diákcsere hetéig.
K: Igen, igen, de akkor már belehúztunk és utána jó lett.
Cs.: …és ezért nem is nyertünk, úgyhogy ha nem készülsz, nem fogsz nyerni, szóval ne is induljál. Mert mi akarunk indulni! 😀
L.: De azért gyertek robotszakkörre, mert kevesen vagyunk!
K: Naszóval… amikor kimentünk Németországba, akkor dolgoztunk a legtöbbet, csakúgy, mint tavaly, de ez várható is volt. Mondjuk a kutatással nagyjából kész voltunk addigra, a prezentáción finomítottunk meg fordítottuk le.
Mi volt a kutatásotok témája?
K: A kutatás témája a vízfelhasználás volt a tejiparban…
L.: …és hogy ezt hogy csökkentenénk.
Cs: Rájöttem, hogy a sűrített tej az nagyon finom, mert azt eszek minden nap, amikor csak kedvem támad.
K: Szóval…
Cs: Vettünk, és finom volt 🙂
K: Szóval hasznos…
Cs: Cukrozottat vegyetek, ne simát 😀
K: Hasznos dolgokat tudtunk meg belőle.
Milyen feladatok voltak a versenyben? Volt például a csapatmunka…
K: Volt a csapatmunka, amin van egy feladat, amit mindenkinek meg kell oldani közösen – ez minden évben más, mindenkinek a csapatból együtt kell működni. És van egy másik rész, amikor be kell mutatkozni, elmondani, hogy osztottuk fel a munkát, majd feltesznek nekünk kérdéseket, és ez alapján értékelnek minket. (Itt arra kíváncsiak, hogy mennyire tudtunk együttműködni a felkészülés folyamán, és hogy mennyire voltunk önállóak. – L.) Aztán a kutatáshoz kell készíteni valamilyen előadást, ez elég tág, szinte bármit lehet csinálni, és ezt kell prezentálni öt percben. Ezt értékelik, és utána visszakérdezhetnek. Van még a robot design, az nagyjából arról szól, hogy a megépített robot…
L.: …mennyire strapabíró, és hogy átlátható-e a program…
K: Igen, hát nagyjából erről szól, de valamennyire a kinézete is számít, például hogy mennyire vannak lelógó alkatrészek, stb. A robot game pedig az, amikor a robot megy a pályán, ami előre meg van építve. Arra írni kell egy programot, amit ha lefuttatunk, tudnia kell teljesíteni a feladatokat. Minden évben a kutatási témához kapcsolódó pálya és feladatok vannak (Idén ez a víz/a hidrodinamika volt – L.), idén például legó-virágot kellett „öntözni”, meg ilyesmik.
Jó tanácsok azoknak, akik indulnának jövőre?
K: Aki indulni akar, legyen nagyon hibbant 😀 (A csapatunk egyik tagja sem százas, de nagyon jól működünk, ha nem stresszelünk túl sokat apró dolgokon. – L.) Úgy jó, ha van pár haverod, akivel indulhatsz, és nyitottnak kell lenni.
M.B.: Ne induljon.
Cs.: Ne legyen agyrázkódásotok mert akkor nem telefonozhattok és nem számítógépezhettek és tökre fogtok unatkozni mert még olvasni sem olvashattok. De amúgy menjetek el a *trambulinos hely neve*-ba, hátha agyrázkódásotok lesz.
(Egymás szavába vágva: -NEM!!!! -Ne menjetek mert eltöritek a lábatokat)
L.: Nem mehettek el, mert Herr Marburger (a németországi tanár, aki a cserét szervezi – L.) megtiltotta.
Sz.B.: És honnan tudja?
M.B.: Csak kettő sérülés volt ott.
L.: „Csak”.
K.: Egy lábtörés meg egy agyrázkódás.
Mihez van „tök közel” Aachen? (avagy kimaradt őrültködés:)
K.: Aachenhez tök közel van egy Bonn nevű város, ahol van jó *finom német gumicukormárka* bolt, ahova el kell menni.
Cs.: Kérjétek meg a cserediákotokat, hogy vigyenek el oda.
K.: Úgyhogy el kell menni Bonnba. Mondjuk jó másfél óra az út…
M.B.: Vigyázzatok hogy a jó irányba induljatok, mert a másik irányban Baja lesz…
K.: Oda közel van még a hármas határ, ami Hollandia, Belgium és Németország határa…
Cs.: Az vicces, egyszerre három országban lehetsz!
K.: Igen, az a legviccesebb dolog.
M.B.: Egyébként Magyarországnak is van hármas határa.
K.: Tudom hogy van!
M.B.: Nem is egy!
Cs.: Az a neve, hogy Hármashatár-hegy, oda is elmehettek 😀 (mindenki nevet)
Köszönjük a tanárainknak, Lehr-Balló Máténak, Szalayné Tahy Zsuzsának, és Szatmáry-Bajkó Ildikónak a támogatást!
A KockAschock csapat 2018. január 20.-án az FLL aacheni fordulójában összesítettben a 6., robot design és teamwork (csapatmunka) kategóriában pedig a 2. helyezést érték el. A csapat tagjai: Erdélyi Gergő, Márkus Katalin, Molnár Bence, Szarka Bence, Tari Csenge, és Varga Lili 9.a osztályos tanulók. Gratulálunk nekik!
Az interjút készítette: Varga Lili, 9.a