Mindennek a jó oldalát kell nézni!

Ez a kis történet egy fiúról szól, aki mindig is szeretett volna repülni, és a meleget sem vetette meg.

Egy forró nyári napon Laci és nagypapája kimentek a közeli tóhoz halászni. Miközben halászgattak, és jót társalogtak, a beszélgetés témája a nádasban lakmározó gólyákra terelődött.

„Milyen jó lehet gólyának lenni!” ‒ gondolta a fiú. ‒ „Fentről, a magasból lehet figyelni a dolgokat. És a szellő, ó, az a mennyei szellő, amikor megcsiklandozza a tollait, micsoda mennyei érzés lehet neki! Na meg persze az sem maradhat el, hogy melegebb éghajlatra költözik. Különben is, utálom a hideget!” – elmélkedett, majd megosztotta gondolatai egy részét nagyapjával. Az öreg csak részben értett vele egyet.

‒ Utazás! Pff… öreg vagyok én már ahhoz, hogy 70 évesen utazgassak ‒ szólt, majd elfordult. Pár perc múlva már húzta is a lóbőrt. A fiú, elgondolkozva nagyapja szavain, egyszer csak valami húzást érzett. Erősen megmarkolta a horgászbotot, kirántva zsákmányát, aki, vagy ami történetesen egy aranyhal volt. A fiú egy percig merőn nézett rá, és az agyában csak ez futott végig: „Lehet, hogy kívánhatok tőle valamit! És akkor akár gólya is lehetek!” Ezekkel a gondolatokkal az elméjében fordult a kis halhoz, és megszólította. Nem jött válasz. A fiú már majdnem elkeseredett, amikor a halacska válaszolt: „Kérlek, ne egyél meg, dobj vissza a tóba, és én teljesítem egy kívánságodat. De jól fontold meg!” A fiú néhány másodpercig gondolkozott, majd válaszolt: „Én azt szeretném tőled kérni, kis halacska, hogy változtass át gólyává, vagy inkább csak annyit kérnék, hogy valami közöm legyen a gólyákhoz.”

Így történt, hogy a fiú békává változott a meggondolatlansága miatt. De ő még ebben is megtalálta a jót: ha talál egy királylányt, minden rendbe fog jönni! ‒ gondolta.

 

Eszter