Genfi utazásunk története
Szeptember 1. mindenkinek az iskolakezdésről szól. Nekünk a Genfi utazásunk kezdetéről is. Ki gondolta volna, hogy egy évnyitó és egy részletekben gazdag osztályfőnöki óra után már egy repülőgépen fogunk száguldani Genf felé. Tudni illik, hogy Genf és a mi uticélunk a Cern a francia-svájci határon fekszik, tehát az ember okosan teszi, hogy úgy telefonál, hogy a telefonja a francia hálózaton van (72 forint/perc) mint hogy a svájcin (~400 forint/perc). Ez után az ember töprengésbe kezd, hogy a 4 hivatalos nyelvből (olasz, francia, német, rétoromán) melyiken kíván társalogni a helyiekkel így elkerülhető az a kínos szituáció, hogy 3 nyelv szavai kerülnek bele egy mondatba. De miután ezeket eldöntöttük, a repülőn érdemes volt figyelni a Genfi tó éjjszakai fényeire, ami valami hihetetlenül gyönyörű volt. Leszállás után önmegszámolást tartottunk (mindenkinek volt egy száma 1-20-ig és azokat egymás után gyorsan kellett mondani ez az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy kiderítsük, ki hiányzik). Ezek után használatba vettük a svájci tömegközlekedést, ami meg kell hagyni a magyar szintet toronymagasan meghaladja. Így sikeresen eljutottunk a szállásra, ami egy nemzetközi hostel volt. De még ezt is élveztük. Kártyásbeléptető rendszer (ami azt jelentette, hogy a WC-re is csak kártyával tudtál kimenni) vacsora és reggeli kártya, amivel elláttak minket. Majd a szoba elfoglalása után az álmok mezejére léptünk hisz másnap korai indulásnak néztünk elébe.
Első nap reggel: -Jó reggelt- szólalt meg az első ébredező. Igen, alig 6 óra alvás után ismét talpon voltunk. És a reggeli után ismét a svájci tömegközlekedésen talátuk magunkat, ami elrepített bennünket a híres nagybetűs CERN-be. Megérkezésünk után a magyar vezetőink Szillási Zoli és Béni Noémi vártak bennünket és a látogató központ vezetőjével is volt alkalmunk beszélgetni. Ezek után egy hatalmas konferencia terembe mentünk ahol Zoli előadást tartott nekünk a „Bemutatkozik a CERN” címmel. Rengeteg érdekes információval szolgált ez az előadás. Főleg a CERN eddig sikereiről, felépítéséről és működéséről. És ezután kezdődött az igazi részecskefizikai utazás. Először buszra szállva jutottunk el a francia területen lévő LHC irányító központjába, vagyis a CCC-be. Itt egy „jövőből érkező” hihetetlenül modern bemutatóval kápráztattak el minket, amely a gyorsítók működéséről szólt. Egy olyan üveg felületet kell elképzelni, ami egy gombnyomásra átlátszóvá válik így megtekeinthető az irányító központ. Szembetűnő volt az a körübelül 30-40 üvegpezsgő is, amit a szemközti fal előtti polcon láttunk. Azok akkor kerültek oda mikor valami nagy dolgot fedeznek fel ilyen volt legutoljára a Higgs-bozon is. 2 üvegpezsgő szokott lenni egyet helyben megisznak (fejenként 1 kicsi kortyot kapnak, mert ezeket a szerkezeteket nehezebb irányítani, mint egy repülőgépet és ugye azt sem lehet alkoholfogyasztás után, és sokan vannak egy kísérletben). Hogy miért is bonyolult a lényeg hogy hirdogén molekulákról leválasztják az elektronokat így már csak a proton marad, azt belevezetik az első (még) lináris gyorsítóba aminek LINAC a neve onnan a már a körpályás PS-be (Protonszinkrotron) halad a nyaláb. Innen megy tovább az SPS-be (Szuper Protonszinkrotron) és innen haladnak tovább immár egymással szemben az LHC-ba (Nagy Hadronütköztető). A részecskegyorsító kerületén 4 nagy részecskedetektor helyezkedik el. Két nagyobb általános célú detektor a CMS és az ATLAS. A másik kettő, az LHCb és az ALICE kisebb és speciálisabb feladatot lát el. Magyarország legnagyobb létszámmal a CMS kísérletben vesz részt, de az ALICE-ban, az ATLAS-ban valamint az LHCb-ben is vesznek részt magyarok.* Fontos tudni, hogy ezek mind a föld alatt átlagosan 100m-en helyeszkednek el.
Miután ezt ismertették velünk ellátogattunk a mágnes gyárba mivel azok a gyorsítók egyik legfontosabb elemei. Ott volt kialakítva egy gyerekek számára is élvezetes látogatótér, ahol a fizika alapjait ismertették meg a legkisebbekkel is. De nekünk a kiállított már nem használt elemek tanulmányozásával telt el az idő. Majd visszamentünk a CERN főépületébe ahol ebédelhettünk és hallgathattuk a bábeli zűrzavart, amit a különböző országokból érkező tudósok, fizikusok, mérnökök okoztak. Mert, hogy a CERN-ben 2 hivatalos nyelv van a francia és az angol, de ettől még az emberek a saját anyanyelvükön beszélnek egymással. Így jöhettet létre ez a párbeszéd: -Oh entschuldigung, thank you! -Szívesen.
Ez a helyzet úgy alakult ki, hogy egy tálcával kis hiján felborítottam egy urat. Aki befele igyekezett az étkezőbe én meg kifele az udvarra az asztalokhoz. Reni éppen magyarul beszélt hozzám én meg ügyetlenkedtem egy sort az ajtó kinyitásával. És bocsánatot kértem majd megköszöntem, hogy tartotta az ajtót csak utólag szólalt meg magyarul így sikeresen porig égettem magam egy CERN-i dolgozóval szemben. Miután ezt is túléltük (mármint az ebédet) kiheveredtünk a napra a lányokkal D-vitamint gyűjteni. Szóval igazán jól telt az ebédszünetünk. Azután a parkon kereszül ahol a „nagyok” egy napelem segítségével próbáltak egy tanárnő által feladott feladatot megoldani mikor kiderüt hogy a szerkezet rossz. De nem bánkódtunk, hiszen már láthattuk a Mt. Blanc-t is. És már nem használt LHC elemet az udvaron. Utána meglátogattuk az antianyag-gyárat, amiben az Ősrobbanáskor lezajló kérdésekre keresik a választ. Ez a hely ugyanis egy úgynevezett antiproton lassító. És a legérdekesebb hogy a látogató tér a lassítógyűrűje felett volt így mindenre kilátásunk nyílt, ami alattunk történt. Ezután ellátogattunk ismét egy bemutató terembe ahol az adat tárolás rejtelmeibe vezettek be minket. (Remélem, tudjátok, hogy a világháló (WWW) alapelve is a CERN-hez köthető.) Másodpercenként annyi adat keletkezik az ütközésekkor, amit még a CERN-ben sem tudnak tárolni. Így terveztek úgynevezett triggereket amelyek szűrik az érdekes ütközéseket, az adatok még jó néhány triggeren keresztülmennek. Mentik őket és azonnal másolatot készítenek és elküldik Budapestre. A Wigner Kutatóközpont és a Cern a Tier0-ok. Majd Genfből az adatokat tovább küldik világ másik 12 nagyvárosába más-más kutató intézetekbe. Ezek (Tier1) újabb 600 másik város kutató központjába küldik az adatokat a Tier2-esekbe. Miután az erről szóló hosszabb előadás lement, újra eltűnt a kivetítő és kilátás nyít arra a hatamas terembe ahol a lementett adatok szalagjait tartották. Melyeket robotok „felügyeltek”. Majd visszatértünk a főépületben ahol szusszantunk egyett és lehetőségünk volt a CERN-i souvenir boltban is vásárolni. Majd haza indultunk a 18-as villamossal. Haza érkezés után vacsora majd egy kis esti sétával zártuk a napot. Ami érintette a Genfi-tó partját az esti fényekben úszó hatalmas jachtok, gőzhajók hihetetlenül szépek voltak. Nevezhetjük giccsesnek is, de az orkán elejű szél miatt csak fagyoskodni tudtunk. De a fiúk hihetetlenül örültek ennek a kis esti sétának mivel egy puccosabb hotel előtt mentünk el, ami előtt rengeteg igen komoly, drága autó állt így lányok
(4-en) kénytelek voltunk megállni és megvárni, míg a fiúk (18-an) kivitázzák magukat a kocsik telejsítményén és egyéb tujadonságain és kicsodálkozzák magukat. Remek zárása volt a napnak ez a kis kiruccanás.
Második nap reggel még korábban ébredtünk, mint az előző reggelen mivel már a busz várt minket hogy eljussunk a COMPASS-hoz. Ami már a földfelszínen található és egy kísérleti központ. A lényege az, hogy a felszínre kerül egy proton nyaláb az SPS-ből ezt nekivezetik egy céltárgynak. És 2 mérést végeznek elsőt amikor belevezetik a nyalábot a céltárgyba a második mikor másodszor is belevezetik a céltárgyba (másodikba). Mivel a kísérlet egy lináris pályán halad és szakaszonként az eszközöket „Ctrl C-Ctrl V” elv alapján másolják. Fontos megjegyezni, hogy ez egy „sugárveszélyes” helynek minősül ezért a vezetőink viseltek egy mérő eszközt, de nem történt lényeges változás a számokon. A vezetőnk a volt istvános Darvas Dániel volt, aki nagyon közvetlenül beszélgetett velünk a CERN-ről és a Genfi életről. De a nap fénypontja csak ezután következett a CMS. Busszal 20 percnyire volt a látogató központtól. Amikor megérkeztünk egy sátorban mutatták meg a pontos működését, felépítésést és a felfedezett dolgokat. Rengeteg érdekes képet is láthattunk és beszámolókat is olvashattunk. Majd kaptunk belépő kártyát és sisakot majd az irányító központon keresztül a lifthez siettünk, amibe mind a 25-en befértünk. Amikor kiszáltunk szemünk elé tárult az a hatalmas, színpompás, látványos detektor, ami a kirándulásunk fénypontja volt. Amikor mi lenn voltunk, szét volt húzva a detektor a részeire így láthattuk a belsejét, amit éppen szereltek. Sajnos csak nagyon kevés időt tölthettünk el itt pedig elnéztem volna ezt a szerkezetet akár fél napig is, de sajnos jött még egy csoport utánunk. Mikor a felszínre értünk az irányító központban meséltek nekünk a 2008-as nagy leállásról. Majd ismét buszra szálltunk, hogy visszamenjünk ebédelni majd délután ködkamrát építeni. A ködkamra építés nagyon érdekes volt. Szükség volt egy műanyag tálcára, amibe száraz jeget tettünk, rá egy fémlemezt, és arra egy olyan dobozt, amiben a filc anyagot alkohollal itattunk át. Körbe alkoholt folyattunk, hogy lezárjuk a dobozt. A dobozban különböző vonalak jelennek meg hosszú egyenes müon, cikk-cakkos elektron és vastag rövid egyenes alfa. Ezek kozmikus részecskék. De a teremben volt egy komolyabb szerkezet is, amelyben élesebben lehetett láni ezeket a vonalakat. A program után megköszöntük a vezetőinknek, hogy bevezetek minket a CERN világába ezt dalba is foglaltuk:
Kócos, kis kvarkok voltunk Higgs bá szelleme lebegett rajtunk Régen még szabadok voltunk Zolikám tán még emlékszel rá
Egyszer egy nagy bumm ért el minket, Rohantunk észt vesztve, Össze is álltunk, s immár a nevünk Proton lett örökre.
Majd egy nagy csőbe kerültünk Amit CERN-i LINAC-nak neveztünk Rendet is vágtak mi köztünk Csomagocskákba rendeződtünk.
Innen aztán tovább küldtek minket Hittük ez jó nekünk És mikor egyre gyorsabbak lettünk Elakadt lélegzetünk.
Noémi, Zoli vezetnek minket Az utunk helyrejött És reméljük, hogy így lesz belőlük Nobel díj jelölt!
Drága a mi CMS-ünk Szereti nagyon mindenki köztünk Főnök: Noémi, Zoli Várjuk, hogy ebből mi sül majd ki
Ez után a program után lehetőségünk volt megnézni a Microcosmost, ami egy nagyon érdekes kiállítás volt mindenféle fizikai érdekeséggel tele, de sikerült csiszolgatnunk a német kiejtésünket is mikor hangossan olvastunk egy-egy ismertetőt. Majd ellátogattunk az SC-hez (Szinkro Ciklotron) ami csak nyár óta tekinthető meg, mivel ki kellett úgymond hűlnie a sugárzás miatt. Ez a szerkezet a CERN legelső gyorsítója volt a termben egy szemkáprázató, modern, fényjátékokkal tűzdet filmet láthattunk, amiben bemutatták, hogy jött létre ez a szerkezet és hogyan működik. Majd jobban szétnézhettünk a teremben és felfedeztünk egy piros gombot is, amit lelkesen ki is próbáltunk, de sajnálatunkra nem történt semmi. Majd búcsút vettünk a vezetőinktől. Visszaindultunk a szállásra. Este ismét egy nagy sétát tettünk kicsit jobb volt az idő, mint a megelőző nap és egy nagyot játszottunk (Maffia) amiben én voltam a királymaffiafőnök de sajnos nem nagyon tudtam játszani mivel rámszált a csonkoló, így 1 körig süket majd 2 körig néma voltam ezek után kiszavaztak. Ezért inkább az osztálytársaim szobájában voltam. Mondanom sem kell nagyon sokat nevettünk, videókat visszanézve sírásig röhögtünk, de nagyon jól éreztük magunkat.
Harmadik nap reggel sokáig alhattunk mivel aznap csoportos városnézés szerepelt a programban, ami 4 fős csapatokba való beosztás után (aminek végén én az osztálytársaimmal kerültem össze) elindultunk egy kijelölt útvonalon a belvárosban. A villamosról leszállva egy téren kellett a kérdésekre választ keresnünk majd a Reformációs Falon megkerestük Bocskayt és a nagy reformátorokat, megismerhettük a történetüket. Majd egy játszótér kereztezte az utunkat néhányan meg is hódították a játékokat, míg mások franciául tanultak egy feladat megválaszolása miatt. Ezek után egy kicsit jobban szétváltunk, nekünk sikerült kapásból eltévedni és túlhaladni a címen. De egy étteremben útba igazítottak bennünket. Így jutottunk el a Vöröskereszt épületéhez. Majd a Szent Péter Katedrálishoz jutottunk, aminek a tetejéről elképesztő látvány tárult a szemünk elé. Maga Genf a tó partján, és a gigászi szökőkút. Nagyon szép volt, rengeteg képet is csináltunk. Majd a katedrálistól egy tér felé vettük az irányt ahol leheveredhettünk egy kicsit, hogy bevárjuk azokat, akik eltűntek. Majd keresztül a forgalmas belvároson, ahol betértünk egy pénzváltóba, és a fiúk lelkesedésének növelésére betértünk a Starbucksba is. Majd eljutottunk a szökőkút közelébe, de mivel attól féltünk, hogy lemaradtunk nem mentünk közel, hanem egy szórólap segítségével próbáltuk kiokoskodni a kérdésekre a választ. Amivel nem is volt gond csak azon lepődtünk meg, hogy mi voltunk az elsők a Virágóránál. De még így is akadt még feladat a kérdések miatt, így elindultam kérdezősködni a helyiektől, hogy mit is jelent az orszlán a kutakon. Rengeteg féle verziót hallottam és eléggé sok mindent írtam le a papírunkra, de válasz igen egyszerű volt: „ivóvíz”. Majd egy ebéd, amikor a csapatunkhoz Reni is csatlakozott. Mivel a belvárosban nem találtunk normális meleg ebédet így elindultunk kis utcákon hát, ha ott nagyobb szerencsénk lesz igazunk lett. Mi lányok egy olasz tészta kifőzdéből szereztünk kaját, de fiúknak mást kellett találnunk így végül egy gyroszosnál kötöttünk ki ahol végre mindenki megnyugodott és jóllakott. Tehát az ebédszerzés is kalandos volt. Majd visszajutottunk a találkozó helyre ahol szereztünk fagyit is. Boldogan száltunk fel a hajóra (ami a helyi tömegközlekedés része volt). Így láttuk közvetlen közelről a szökőkutat és így jutottunk el az ENSZ palotához is.
Ahol megtaláltuk a magyar zászlót is a nagy sokaságban. A nyílt teres szökőkutakban le is hűtöttük magunkat a Renivel így egy kicsit elázva, de vidám és fáradtan száltunk vissza a villamosra, ami haza vitt volna, ha a tanárnő nem enged el minket szabad városnézésre. Nagyon örültünk neki és máris a nyakunkba vettük Genfet. A mi kis csapatunk eléggé jókedvű volt a séta alatt, sőt néha túlzottan jó kedvű is. Bejutottunk egy csokoládéboltba ahol sikerült kerek 1 órát eltöltenünk. Majd eljutottunk egy fagyizóba is ahol 3-an megettünk 6-7 adag fagyit miközbe dőlt belőlünk a szó és a nevetés. Mire visszaértünk a szállásra vacsoraidő volt. Így vacsora után még maffiáztunk egyet, ahol ismét maffiafőnök voltam és kiderült nem vagyok alkalmas vezetőnek mivel sikeresen elsőre kiszavaztak. Mindegy, azért jót szórakoztam kívülről nézve is. Este pakoltunk, hogy másnap már ne kelljen, így éjjfél körül jutottunk ágyba, de nem bántuk nagyon jó 3 napot tudhattunk magunk mögött és már minden készen állt a másnapi indulásra. Másnap reggel kicsit nyúzottan, de vidáman ébredtünk, reggeli után még eljutottunk egy boltba szendvicset venni. Itt döbbentünk rá, mennyire drága ország Svájc: 6 svájci frank (~260*6=1560 forint) volt egy szendvics. Mire visszaértünk már indulni kellett, így elbúcsúsztunk a szállásunktól, és tömegközelekedéssel kijutottunk a repülőtérre, ahol még jó pár órát vártunk az indulásra, de az is jó hangulatban telt. Majd felszállás után sokan elaludtak, mert azért elég fárasztó volt ez a pár nap, és még ezután kezdődött az iskola. A leszállás után már lehetett menni haza, miután a tanárainktól elbúcsúztunk. Nagyon élvezetes utazást tudhatunk magunk mögött, köszönjük tanárainknak a szervezést. Remélem a beszámolómmal át tudtam adni valamelyest azt az érzést, amit az utazás során éreztünk és remélem élveztétek. Még egyszer köszönjük tanárainknak: Gyimesi Éva tanárnőnek és Nagy Gergely tanár úrnak.
*http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Hadron%C3%BCtk%C3%B6ztet%C5%91