Az eső zuhog. Senkinek nincs kedve bőrig ázni, de van, akinek ez elkerülhetetlen. Mondjuk azoknak, akik voltak olyan hanyagok reggel, hogy nem nézték meg az időjárásjelentést, ezért nem tettek be esernyőt. Ők kezüket a fejük fölé tartva sietnek.
Egy busz kanyarodik be a megállóba. Ügyel arra, hogy jövendőbeli utasait le ne fröcskölje fékezéskor. A lámpájából kiszűrődő fény elvakít néhány szembe jövő autóst. Igaz, nincs még este, csupán délután, de a lámpának égnie kell. Legalábbis ebben a borult időben.
Az ajtók kinyílnak, s kiáramlik a buszból a tömeg. Nem szívesen hagyják el a meleg járművet, de más választásuk nem lévén, lekászálódnak. Hiszen annál hamarabb érnek haza.
Eközben a kint ácsorgók idegesen toporognak. Ők bezzeg már bent gubbasztanának a busz legbelső csücskében.
Végül megtörténik az „utascsere”, a jelzők sípolnak, majd az ajtók bezárulnak.
Az utastérben néma csönd uralkodik. Csupán a kinti zaj szűrődik be egy nyitva felejtett ablakon keresztül, de már ez sem sokáig. Egy nő a sok közül hisztérikusan becsapja a nyílászárót, nehogy az eső valahogyan bejusson rajta. A legelső ülésen egy kislány kucorog, ölében az iskolatáskájával. Nem tudja, jó ötlet volt-e a combjára támasztani, hiszen előtte még a vizes földön hevert. Aztán felszabadult előtte az ülőhely, és lecsapott az alkalomra. Mindenesetre nem sokat foglalkozik a dologgal, ugyanis arra jutott, hogy ha most nem lesz vizes a nadrágja, majd később úgyis elkerülhetetlenül az lesz. Minek emiatt izgulni, vagy akár idegeskedni.
A busz újra megáll egy megállónál. Kiderült, hogy mindezt hiába csinálta, ugyanis le- vagy felszálló nem akad. Csupán valaki azzal szórakozott, hogy nyomkodta a leszállásjelzőt. A busz tovapöfög
Ekkor a lány az első ülésen elbizonytalanodik, hogy merre járnak. Kezével letörli a párát az üvegről. Még nem az a megálló, ahol leszáll, így hát az iskolás elkezd rajzolgatni az ablakon. Felírja a nevét, letörli, újraírja szebben. Rajzol egy cicát, egy szívet és egy levelet, erezettel együtt. Odanyomja a kezét az üveghez, majd körberajzolja. Mondhatni, elszórakoztatja saját magát. Sőt, mi több. Olyannyira belefeledkezik a játékba, hogy csak az utolsó pillanatban sikerül felpattannia és leszállnia a megfelelő helyen.
A helye nem marad sokáig üresen. Egy másik tizenéves csap le rá. Táskáját az ölébe veszi, majd elbizonytalanodik, hogy jól tette-e.
A kislány, miután leszáll, fejére húzza a kapucnit, és elindul. Ügyesen kanyarog az utcán az emberek között. A busz is hasonlóan tesz. Azonnal továbbindul, majd lassan eltűnik egy ház mögött a rajzokkal az ablakán.
Sára
Fotó: https://www.flickr.com/photos/carlyspicutres/
https://www.flickr.com/photos/rheaney/