Sokan úgy gondolják, hogy a tanulás, nyelvtanulás téma túlzott figyelmet kap. Unalmassá válik a szülők folytonos nyaggatását hallgatni, és gyakran inkább tudomást sem veszünk róluk. De igenis kellenek az elvárások, a motiváció, a cél kitűzése és leginkább a kitartás.
Mi, tinédzserek szerintem már egyre fiatalabb korban elkezdünk önállósodni, a szüleink nélkül mozogni a nagyvilágban. Ez viszont nem feltétlen egyenlő azzal, hogy teljes mértékben képesek vagyunk éretten is gondolkodni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a családi háttér egy biztos alapul, támaszul szolgáljon. Szüleink is voltak egyszer gimisek, ők is átélték mindazt amit mi, csak ezt gyakran elfelejtik. 🙂 De ilyenkor nekünk emlékeztetni kell őket erre, és bátran tanácsot kérni tőlük, nyíltan beszélni mindenről.
Az úgynevezett „z” generáció vagyis a ’90-es évek végétől születetteknek nem jelent problémát az internet, a technológia világa, sőt rutinosan kiigazodunk benne, míg valószínűleg szüleink és az idősebb generációk csak pislognak egyet, hogy pár pillanat alatt miket tudunk „elővarázsolni” az okostelefonjainkon. Ezt nekünk tolerálni kell, illetve segíteni őket, hisz végre valami amit mi jobban tudhatunk.
A ” z „ generációsok átka az is, hogy egyre motiválatlanabbak leszünk, a céljaink kezdenek elhomályosodni előttünk. Mi a teendő? Először is szerintem, magaddal kell teljes mértékben kibékülni, hozd ki magadból a legjobbat! Légy erős, kitartó, elhatározott, és mindenben próbáld a jót meglátni. Próbálj meg nagyobb hangsúlyt fektetni arra, amit nagyon szeretsz, ami miatt 
még különlegesebb leszel. Ne úgy fogd fel az iskolát, mint egy kötelező fölösleges időpazarlásra alkalmas helyet. Gondolj arra, hogy észre sem veszed, de mindentől több leszel, minden egyes tanítási nap hozzád rak valamit….akár tapasztalatot, egy új kifejezést, idegenszót, életszemléletet, barátokat. Úgy fogsz kikerülni innen fiatal felnőttként, hogy már igen szélős látókörrel rendelkezel, tájékozott, és életképes vagy. Ehhez persze sokat kell tenned, de legtöbbször észre sem veszed ezt a folyamatot ami nap mint nap egyre jobban körvonalazódik előtted . Tulajdonképpen el vagyunk kényelmesedve, hisz legtöbb esetben megszokottá vált, hogy mindig kiszolgálnak minket, de ha belegondolunk a szüleink sokkal keményebben megdolgoztak mindenért. Megbecsülni a dolgokat, és alázattal viszonyulni hozzájuk, az első lépés ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Nem arra kell alapoznunk, hogy majd úgyis bejutok erre meg arra az egyetemre, majd apukám elintézi. Önnön erőből elérni a kitűzött célunkat szerintem a világon a legörömtelibb érzés. Az első lépés az elhatározás. Ha esik, ha fúj megcsinálod. Nem érdekel a célhoz vezető út, kitartó vagy, mert te eldöntötted, hogy képes vagy rá, és képes is vagy!
Galambos Málna 11.d