A 2015-ös SYMA- ban megrendezett szalagavató nem csak a végzősöket töltötte el nagy izgalommal.
Bár az igaz: nem akadt olyan osztály, aki náluk többet készült volna, az ismerősök, családtagok, és a
többi osztály is hasonlóképpen várta a programokat.
Keszthelyi Szilvia, a 12. b osztályból szívesen és készségesen válaszolt a kérdéseimre, így az ő
számolóját olvashatjátok erről a készülődésről, és az eseményről:
Mennyi időt vettek igénybe a készületek?
Szeptember közepén kezdtük el, hetente 1-1,5 órát próbáltuk az osztálytáncot, amit főleg a szalagavató
előtti héten nagyon kevésnek éreztünk, és attól tartottunk, hogy nem tanuljuk meg időben. A keringő
is sokaknak elvett egypár órát a péntek délutánokból.
Ki készített fel titeket a táncra?
A tánctanárunk már több istvános osztálytáncot is betanított, így esett rá a választás.
Hogyan választottátok ki a zenét, és a ruhát?
A zenét a tanárunk ajánlotta, és vágta össze, a ruha kérdése körül viszont folyamatos viták alakultak
ki. A fiúk jelmezében csak apróbb kérdések merültek fel, de a lányokat gyakran megosztotta a ruha-
kérdés. A fűszoknya és állatmintás felső ötletét a tanár már az elején felvázolta nekünk, de a csoport
fele egy hozzáillő, de kevésbé jellegzetes virágos felsőt támogatott. Mikor a szavazás döntetlennel
zárult, többen átpártoltak az állatmintás alapötlethez, hogy elejét vegyék az ebből származó sértődések
és veszekedések újabb hullámának. A korántsem békés megbeszélések a tűzőruha kiválasztásánál is
jellemzőek voltak, sőt ott még nehezebben ment. Talán az egyetlen, amiben mindenki egyetértett,
hogy egységes ruhát szeretnénk.
Volt esetleg közületek egy vezető/ szervező?
Volt, különböző részeknél különböző emberek álltak az osztály élére. Amikor a szalagavató
szervezése elkezdődött májusban, minden osztálynak kellett választania két embert, akik képviselnek
minket. Általában arra törekedtek, hogy osztályszinten minél jobban meg tudjuk beszélni a kérdéseket
és dönteni róluk.
Mi szerint álltak össze a párok?
Döntő részben a fiúk kérték fel a lányokat, de volt, hogy fordítva. Ez egy jó alkalom volt arra, hogy
táncolhassunk a legjobb barátunkkal/ barátnőnkkel.
Milyen érzés volt készülni a szalagavatóra?
Az elején jó volt az újdonság hatása miatt. A közepén többször nehézzé, fárasztóvá, vagy unalmassá
vált, de a végén felerősödött az izgatottság és a jó hangulat.
Az osztálytánc előtt – ahogy azt később a nézőktől hallottam- tartottunk egy kis hatásszünetet. Ennek
az volt az oka, hogy a folyosón várakozva nem hallottuk, hogy mikor kell bemennünk, majd az utolsó
pillanatokban a törzsfőnökünket is elvesztettük, de miután már mindenki meglett és
megbizonyosodtunk róla, hogy várnak minket, onnantól, simán ment minden.
Mennyire volt zsúfolt a programotok?
Ez nagyon változó. Korán voltak a próbáink, így előtte, utána mindenre volt idő, kényelmesen fel
tudtunk sorakozni a bevonuláshoz, de az osztálytáncra túl rövid időnk volt átöltözni, pedig az egyik
osztály előttünk szerepelt. Még így is sietnünk kellett, az állatmintás anyag és a fűszoknya felkötése
sok időt vett igénybe.
A keringőruha felvétele még lassabban ment, de arra maradt elég időt.
Hogy érezted magad?
A készülődés, a ruhák felvétele, amikkel korábban olyan sok gond volt, az most nagyon jó hangulatú
és a többiekkel táncolás is jóérzésként maradt meg, de a legfelejthetetlenebb része csak ezek után
következett, nagyon jó volt beszélgetni öregdiákokkal, tanárokkal, különösen azokkal, akik már
máshol tanítanak, a szalagavató alkalom volt arra, hogy újra találkozzam velük.
A többiek is nagyon élvezték, nekik a tánc része hangsúlyosabb, meghatározóbb volt. Abban biztos
vagyok, hogy az osztálytánc alatt mindenki nagyon jól érezte magát, így sokkal jobban is ment, mint a
próbákon.
Milyenek voltak a visszajelzések?
Sok dicséretet kaptunk a ruhánkra is, és a táncra is.
Hogy tetszett a többi osztály tánca?
Ott csak részleteket láttam, de a szalagavatót megelőző napokban, már többször is megnéztük egymást
a próbákon. Élesben nekik is sokkal jobban ment.
Mindegyikben voltak jó mozdulatok, vagy kreatív ötletek, például sok osztály bevonta az
osztályfőnökét is a táncba.
Persze a kérdések áradata elől, Kovács Péter tanár úr, a b-sek osztályfőnöke sem menekült:
Milyen érzés volt osztályfőnökként részt venni a szalagavatón?
Furcsa, és meglepően mély érzés volt. Egyértelműen pozitívként maradt meg, de nem is csupán a
szalagavató. Ez az esemény nemcsak a négy órás színes-szagos programból, hanem egyéb, fontossá
váló részekből is állt. Volt készület az osztállyal, próbák, szervezési feladatok, feszültségek és közös,
belső felkészülés.
Maga az este egy jelkép is volt, hogy az osztályok visszatekintenek, megmutatják magukat, hogy hova
jutottak, és az sem utolsó, hogy jól érzik magukat.
Ön is táncolt?
Igen, már ha az én mozgásomat táncnak lehet nevezni (mosolyog).
Helyesebb lenne talán, ha úgy mondanám: én is részt vettem az osztályom előadásában…
Milyenek voltak a visszajelzések?
Nagyon sokan jöttek oda hozzám gratulálni, megdicsérni az osztálytáncunkat, amit boldogan
továbbítottam az osztályomnak, hisz ez nekik szól, de ahogy végignéztem a többi osztály előadását,
megállapítottam, hogy egyik jobb, mint a másik! Mindegyikben volt valami egyéni, ami arra a
társaságra jellemző, és ez kicsit személyesebbé tette.
Ön szerint milyen az osztálya, illetve mennyit változott?
Ugye ez az első osztályom, és azt hiszem nagyon meghatározóak számomra. Mindig emlékezni fogok
rájuk, és nagyon örülök, hogy összekerülhettem velük. Rendkívül színes kis társaság.
Az első közös év óta sokat változtak, formálódtak, egyénileg és közösségileg is.
Az osztályfőnöki szerep pedig nehéz, de mindenképpen szép. Sok-sok kihívást jelentő feladatot rejt
magában,– olyan, mint egy jól összeállított matekdolgozat…
A riportot készítette: Gyöngyösi Sára