Korán van, hideg és sötét.
Mindenki ismeri az érzést. Reggel munkába, vagy iskolába menet. Amikor a nyirkos hideg még a legmelegebb kabát alá is befúrja magát.
A trolin, amin ülsz, csönd van, de mégis olyan nagy zaj. Az ég szomorúan szürkén, a föld pedig feketén, lehangoló egyhangúsággal tekint vissza rád.
Mikor meg-megindul egy kis szellő, fázósan húzod össze magad, remélve, hogy majd a kabát megvéd.
Nincs semmihez sem kedved. Legszívesebben otthon lennél, és aludnál a pihe- puha ágyban, nyakig betakarva, forró teát szürcsölve.
Vágyakozva és fáradtan pislogsz még a gondolattól is, de a szürke valóságból ez elérhetetlen vágynak tűnik.
Ekkor vanília illat aromája kúszik az orrod alá. Lehunyod szemhéjadat, s szemeid előtt azonnal megjelenik a sárga és barna vidám játéka.
Felpillantasz. Szemed megcsillan, és hirtelen máshogy tekintesz a világra.
Írta: Gyöngyösi Sára