„Feljutott a hoki csapat”
Idén is elkezdődött a Jégkorong-vb, mint minden második évben, ám a mostani alkalom kimondottan különleges: a 16 legjobb csapat neve között ott áll Magyarországé is!
Egy éve, amikor Krakkóban a bejutásért játszottunk, szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy idáig eljuthatunk. Hiszen mégiscsak egy Világbajnokság, és a magyar csapatnak eddig még csak egyszer sikerült bejutnia, akkor a szapporói csoda alkalmával.
„A szapporói csoda”
Ez egy gyönyörű meccs volt, gyönyörű győzelemmel, na de ne szaladjunk ennyire előre…
2008-ban került megrendezésre, április 13-ától 19-éig. Nekünk a legvégsőkig kellett, szurkolnunk, ugyanis az utolsó nap utolsó játéka ránk és az ukránokra várt.
Szapporóval egy baj volt: a világ másik végén helyezkedik el, Japánban. Oda pedig nagyon nehezen lehet követni a csapatot – akármennyire is szeretnénk.
A meccseken alig volt magyar néző, de szerencsére néhány lelkes szurkoló azért kikeveredett valahogyan. Az itthon maradtak pedig lélekben legalább annyira lelkesek voltak, mint az utazók.
A „B” csapatban voltunk, Ukrajna, Japán, Litvánia, Horvátország és Észtország társaságában.
Aki –ha nem is a helyszínről- követte az eseményeket, a napok elteltével egyre nagyobb lázban égett, hiszen láthatta, hogy a csapatunk sorra hozza el a győzelmeket, növelve ezzel a továbbjutás esélyét.
Minden országnak – akivel csak érintkeztünk- lyukasra szaggattuk a hálóját. Litvániát például 6-0-al szárnyaltuk át.
De a legizgalmasabb és legfigyelemreméltóbb ütközet az ukránokkal játszott meccs volt. Ezen múlott minden, élet vagy halál, győzelem vagy vereség, kiesés vagy továbbjutás. A fiúkon nagy teher ült, csakúgy mint a rajongókon.
Végül elkezdődött az első harmad, ami rögtön hozott is két gólt… nekünk! Oldódott a feszültség, hatalmasra nőtt a hangulat a csarnokban… na de nem az ukránoknak.
A második húsz percben vesztettünk az előnyünkből, de el nem hagytuk. Az ellenfél egyenlített, ám mi is betaláltunk egyszer a kapuba.
Az utolsó harmadban pedig megpecsételtük a győzelmünket még egy jól irányzott lövéssel.
Itt egy rövid videó a legutolsó gólunkról, amelyet Vas Márton lőtt be: https://www.youtube.com/watch?v=zGvRLbqoKA4
És ahogy a kommentár is mondja: nagyon nagy szó volt ez, ugyanis a magyar csapat történelmet írt. Annak ellenére is, hogy nem tartott sokáig a látogatásunk az „elit” csoportban, rögtön kiestünk.
„A történelem megismétli önmagát”
2008 óta és a „B” csoportba való visszaesés után mindenki azon szurkolt, hogy a szapporói csoda megismétlődjön.
Ehhez hét évet kellett várni, de úgy gondolom megérte.
Tavaly ugyanis, a történelem megismételte önmagát: a magyar csapat fölülkerekedett versenytársain, és feljutott a divízióból.
A nagy eseményre Krakkóban került sor. A csoporttársaink között voltak régi ismerősök a szapporói meccsekről, de akadtak újak is, például Olaszország, Lengyelország és Kazahsztán.
A napok során csupán egyetlen vereséget kellett elszenvednünk: Kazahsztántól öt célba érkezett lövést kaptunk, míg mi egyet sem adtunk. Ám ez sem állított meg minket: másodikként feljutottunk a Világbajnokságra (a kazahok lettek az elsők), ahol besorsoltak minket az „A” csoportba.
Ezek után már csak a 2016-os IIHF Jégkorong Világbajnokságot, és annak eredményeit kellett várni.
Van itt néhány ideillő videó.
A „krakkói csoda” összefoglalója: https://www.youtube.com/watch?v=lvuNTZ7HVWY
Érdekes megfigyelni, hogy az utolsó gól hogyan jött össze: úgy tűnt, hosszabbítani kell, de az utolsó pillanatban, 5 másodperccel a sípszó előtt szépen-lassan becsordogált a korong a lengyel kapuba. Eszméletlen!
Akárcsak mi, a fiúk is alig akarták elhinni, amit véghezvittek. Legtöbbjük nagyon fiatal még, elképesztő dolog ez nekik- és nekünk is. Itt egy videó a reakciókról: https://www.youtube.com/watch?v=Awge_EAcc1I
„Szlovákia”
Ez volt az első magyar meccs az idei Jégkorong VB-n.
Mindenki bizakodva lépett be a csarnokba, talán kicsit túl is.
A meccs végül nem sikerült olyan jól, sőt, kimondottan lehangoló volt hallani, hogy több, mint négy góllal kaptunk ki. De a tábor nem engedte, hogy szomorkodjunk: amint véget ért a Szlovák himnusz, mi is elénekeltük a miénket. Érezni lehetett, hogy ez itt nem szokás, mert miközben mi énekeltünk, a szlovákok szúrós szemmel lestek ránk, a munkások már nekiláttak lehúzni a jeget, a bemondó pedig folyamatosan beszélt. (Vicces volt a himnuszt rekedt, hoki szurkolók szájából hallani.)
Mint azt később megtudtuk, a meccs után szavazást tartottak, hogy engedélyezik-e ezt a szokásunkat. Egyetlen ellenszavazat érkezett csak, nyilvánvalóan azoktól, akikkel először játszottuk el.
Ezek után sem hagytuk abba vereségünk ünneplését, az egész aréna tőlünk zengett. Ez olyannyira feltűnő volt, hogy egy orosz oda is jött hozzánk. Így szólt a párbeszédünk:
– Elnézést, de ki győzött?
– A szlovákok.
– De hát… akkor miért ünnepelnek a magyarok?!
„Kanada”
Mind a magyar játékosoknak, és mind a szurkolóknak ez a meccs volt a rémálma. Hiszen Kanada az egyik legjobb hoki csapat, sebesek, mint a villám, pontosan passzolnak, szinte követni sem lehet őket.
Ahogyan azt vártuk is, lesöpörtek minket a pályáról, ám egy dolgot meg kell említenem: hihetetlen volt, hogy lőttünk egy gólt.
A szurkolásunk persze egy csöppet sem gyengült, a magyarok torkától zengett a csarnok.
„Finnország”
Ezen a meccsen hatalmas verseny volt a két szurkolótábor között- legalábbis első ránézésre. A finnek nagyon jó fejeknek bizonyultak, rengeteg vicces jelmezt hoztak magukkal, és a VB vége felé nagyon jóba lettünk. Kérdezgették is tőlünk, hogy hol voltunk eddig. 
A meccsen azonban kiderült, hogy nincs is olyan nagy hangjuk, simán átvettük az irányítást.
Ez a meccs volt majdhogynem a legizgalmasabb/ legörömtelibb. Kapusnak Vay Ádámot állították be, most először. Nagyon jó döntés volt. Hatalmasakat védett, ő volt a meccs hőse.
Ez persze mindenkinek feltűnt, és rengeteg cikk megjelent a fiatal kapusról:
http://24.hu/sport/2016/05/11/hoki-vb-minden-tiszteletet-megerdemel-a-magyar-csapat/
Sőt, a híre messzebbre elszállt, mint hittük volna: a hoki VB után ugyanis egy NHL-es csapat, a Minnesota Wild leszerződtette:
http://www.nemzetisport.hu/amerikai_sportok/jegkorong-szenzacio-vay-adamot-nhl-csapat-szerzodtette-2502017
Ezek után senkit sem érdekelt, hogy a meccset ismét elvesztettük.
„Franciaország”
Ezen a meccsen hatalmas volt a feszültség, ugyanis a franciák abba a kategóriába tartoztak, akiket megverhettük volna. És sajnos, ez nem történt meg. Nincs mit szépíteni rajta: az eddig remekül játszó magyar csapat leengedett, vagy összetört a nagy nyomás alatt – nem tudni melyik-, és szörnyen gyengén játszott.
Az egyik legfájdalmasabb helyzetet emelném ki: egyszer kétszeres emberelőnyben voltunk, és majdhogynem védekezésre kényszerültünk.
A szurkolótábor ennek ellenére hangosan tombolt, és bíztatta a csapatot. Olyannyira, hogy a szurkolást a csarnokból is kihoztuk: a szentpétervári metró tőlünk zengett.
„Fehéroroszország”
Ez volt a nagy győzelem, ami reményt adott a csapatnak, és esélyt a bennmaradásnak. 5-2-re vertük meg a Fehéroroszokat, és megérdemeltük. Eddigi meccseinket fölülszárnyalva játszottunk, egyszer úgy került be a korong a fehéroroszok kapujába, hogy mi voltunk emberhátrányban.
„Németország”
Ismét egy vereség következett, most a németektől kaptunk ki, de nagyon jók voltunk. Kicsin múlott a győzelmük, sőt, merem állítani, hogy egyre erősebbek/ tapasztaltabbak lettek a fiaink.
„USA”
Mivel 5-1-re vesztettünk, alig maradt valami reményünk a továbbjutásra. Ketten versenyeztünk a bennmaradásért: mi és a Fehéroroszok, és mi szívből reméltük, hogy utóbbiak esnek ki.
Észrevételek a VB- vel kapcsolatosan:
A bírák nagyon szigorúak voltak. Ez mondjuk el is várt, hiszen akkor jó a játék, ha szabályos, de a meccsek elteltével nagyon úgy tűnt, hogy a bírók ellenünk fújnak. Sok kiállításunk volt, legtöbbjük jogos is, de az, ami maradt, nevetségesen sok és indokolatlan volt.
A góljaink felét emberhátrányban kaptuk, ami azért nem számít teljesnek, és így talán még szebb a kiesésünk. J A baj csak az, hogy a táblázatok csupán a végeredményt mutatják.
„Hungarians, you are crazy people”
Nem csak a csapat (Vay Ádámmal az élen) szerzett hírnevet. A meccsek után ugyanis az egész Internet a magyar szurkolóktól zengett.
„Hosszú utat tettek meg idáig. Budapestről repültek ide – a legtöbben Prágán vagy Varsón keresztül – több száz dolláros repülőjegyekért.”
Mondja Kevin Pratt, a TSN kanadai sportportál munkatársa.
„Körülbelül ezer csodálatos magyar szurkoló van itt, akik azért jöttek, hogy szenvedéllyel biztassák a fiaikat – egy olyan csapatot, amely előre jósolhatóan tök utolsóként végez itt, Oroszországban. Két szektorban foglalnak helyet a pálya bal szélén – bár a » helyet foglalnak « nem épp a legmegfelelőbb kifejezés. Nem ülnek. Soha. Még a bemelegítés alatt sem. A meccs alatt sem. A kereskedelmi szünetek alatt sem. Ehelyett állnak és dobolnak. Ugrálnak, ugrálnak és még többet ugrálnak. Kántálnak és énekelnek.
Nem számít, hogy nyer vagy veszít a csapat. Ha úgy érzik, hogy a magyarok már annak is örülnek, hogy itt lehetnek, igazuk van. Végül is, a lehetőség nem minden évben adatik meg.”
De nem csak a kanadaiak vélekednek így. Itt egy másik cikk, amit az Origó tett közzé:
„A magyarok szeretik tudni, mások mit gondolnak róluk. Úgy tűnik, a magyar jégkorong-válogatott és az őket mindenhova elkísérő szurkolótábor jó hírünket vitte szerte a világban.
„Hungarians, you are crazy people” – harsogta a mikrofonba a hokivébé szentpétervári szurkolói zónájának hangulatfelelőse a magyar csapat franciák elleni meccse előtt.
Van vöröshagyma
Mielőtt a szpíker őrültnek nevezte honfitársainkat, a következő jelenet játszódott le a csarnokban: egy mezbe öltözött 50 körüli magyar drukker Koppány modorában a többiekhez fordult (Magyarok! Férfiak és asszonyok!), leguggoltatta őket, és elkezdte énekelni az Érik a szőlő kezdetű népdalt. Amikor ahhoz sorhoz ért, hogy „van vöröshagyma a tarisznyában”, mindenki talpra szökkent, és ugrálva folytatta tovább az éneklést.
Mindez csak azoknak volt új, akik nem járnak a magyar válogatott meccseire, hiszen az Érik a szőlőt jó ideje hallani. A krakkói feljutás után három napig zakatolt a fejemben, annyiszor hallottam.
Ránk csodálkoztak
Lehet, hogy a magyar csapat végül kiesik az A csoportból, de van egy jó kis csapatunk, amely élvezetes meccseket tud vívni olyan hatalmakkal, mint Kanada és Finnország, és mellé egy olyan táborunk, hogy tényleg csodájára jár a világ. Kanadától kezdve a svédeken át sokan rácsodálkoztak arra, hogy ennek a kis országnak a szurkolói akkor is ugyanolyan intenzitással biztatják a fiúkat, ha vesztésre állnak, a végén pedig közösen eléneklik a himnuszt.
De miért olyan feltűnő ez?
Míg a külföldi bajnokságokban erős a szurkolás kultúrája – elképesztő hangulatot tudnak teremteni, mondjuk, a német vagy a svájci klubok drukkerei –, addig válogatott szinten többnyire színház van a lelátón. Van persze Rosszija, Rosszija kiabálás, meg Suomi, Suomi, és némi ugrálás a góloknál, de az elejétől a végéig csak a magyar drukkerek énekelnek.
Van itt minden, Dolly Rolltól a magyar klubcsapatok saját dalaiig, így került be a repertoárba az Érik a szőlő, amit eredetileg a diósgyőri focicsapat szurkolói énekeltek a csapatuknak. A fehérváriak is hozták magukkal a Mindenki balra, mindenki jobbra, mindenki előre című dalukat. Az újságírók legszívesebben letennék a laptopot az ölükből, és beszállnának az „Aki ugrál, büszke magyar” rigmusba.”
„Egy igazi rajongó”
És van itt még valami, ami igazolja a magyar szurkolók fergeteges hangulatteremtését:
„Egy orosz férfi nem kevesebb, mint 6000 kilométert utazott a Japánhoz közeli Szahalin szigetéről, hogy találkozzon kedvenc magyarjaival. Már azzal feltűnést keltett, hogy az első meccs előtt megjelent egy Szeretem Magyarország feliratú zászlóval, majd egy másik nap egy Edda-bakelittel, és minden magyarral aláíratta. Kiderült, hogy az LGT-ért is rajong, az egyik magyar szurkolótól kapott is egy LGT-s pólót. A gól szót és a Ria-Ria-Hungáriát már tudta, de annyira éhezik a tudásra, hogy a finnek ellen fonetikusan leíratta a magyar dalok szövegeit, hogy ő is tudja énekelni a táborral. „Amióta a magyarokkal szurkolok, tíz évet fiatalodtam” – mondta mosolyogva.”
Ha valaki igazi hoki rajongó, két dolgot tudok neki ajánlani:
- a Nemzeti Sport internetes oldala. Nagyon jó cikkek jelennek meg (eszméletlen mennyiségben), és mind az aktuális eseményekről szólnak.
- a magyar hoki csapat indulóját, a „Gyerünk gyerekek” névre hallgató zeneszámot
Nagy élmény elmenni egy ilyen meccsre, mindenkinek tudom ajánlani, már csak a hangulat és a közösség miatt is, ugyanis mindenki úgy viselkedik, mintha ezer éve ismerne téged. (nem csak egy nemzeten belül)
És a végszó: Hajrá magyarok!
Gyöngyösi Sára