Molnár Bálint – Elmélkedések a pénz természetirül
Pázmány Péter után szabadon…
Ahogy bölcs Démokritosz ajkit eme szavak elhagyták vala,
Sok népek szerzetinek elméjét gondolatra bírta szava.
Szerencsés az, ki kevés pénzzel bódog, úgymond ama Démokritosz,
És szerencsétlen kit nagy summával a búskomorság egyre kínoz.
Gazdagodni önmagában senkinek sem nehézség,
Erényt alkotni az élet folyamán már kevésbé.
Nem maga a pénz „mindenfajta ártalmas dolognak” okozója,
No de „A pénz szeretete” az ember fertőző kórokozója.
Ahogy ama gazdag Salamon király bölcsen szólott,
S szavaival három ártalmas dologtól óvott.
„A pénz csak aggodalom, mi nem enged aludni,
S késztet törvények betartásáról hazudni.”
Továbbá miszerint Salamon király beszélt,
S harmadik példájáról is tanítón mesélt.
„Az ezüstöt szerető ember nem elégszik meg ezüsttel,
Minthogy a vagyont szerető ember sem a jövedelemmel”
Midőn lelked kincsestárát feltárod magadban,
Vedd számba aztat, mit ember pénzen nem kaphat.
Tán bankóért lelhető-é biztonság és bódogság?
Imigyen felvetésnek oka bizton csak hóbortság.
Pénzin az ember azt végyen, mi mindennapjaihoz köll,
Vagyonát pediglen csak Istennek tetszőn használja föl.
„Ha valaki nem gondoskodik övéiről és háznépiről,
Az igaz hitet megtagadván” szenvedjen szíve mélyiből.
