„Az Operettszínház egy különleges bemutatóval tiszteleg az 56-os forradalom hatvanadik évfordulója előtt. A Lady Budapest a forradalom hőseinek állít emléket. Ez a történet egy nőről szól, egy igazi lady-ről, aki bármit megtenne, hogy kimentse szerelmét az 56-os megtorlás őrületéből. Főszereplői Veres Pál, egyetemi oktató, és szerelme Lady Ashton
, a bátor angol hölgy. A forradalom bukása után mindkettőjüknek menekülniük kell az országból, és más, az országban ragadt külföldiekkel együtt próbálják meg elérni a határt. Csakhogy Szurov őrnagy, a határ mellett állomásozó szovjet hadtest vezetője gyanút fog – megállítja a menekülő csapatot, és időközben ő is beleszeret Lady Ashtonba. Különös macska-egér játszma alakul ki, ahol a kötelesség küzd a szerelemmel, a kegyetlenség az önfeláldozással.
Tábori György regénye egyszerre tartalmazza egy olyan ember élettapasztalatát, aki mind Magyarországon, mind külföldön megtapasztalta az életet. A rock-musical Kocsák Tibor és Miklós Tibor műve, akik kétségtelenül világelsők a magyar történelem színpadra vitelében, hiszen az ő érdemük a nagysikerű Abigél is. Az Utazás avagy Lady Budapest című darab a forradalom negyvenedik évfordulójára készült, és most, a Bakáts téri bemutató után húsz évvel, a hatvanadik évfordulón újra színpadra kerül, felújított formában.”- írja a jegy.hu az Operett Színház Lady Budapest című előadásáról, amit nekünk is volt szerencsénk megnézni október 20-án.
Csütörtökön elmaradtak az órák nagy része, csupán az első kettő volt megtartva. Eltolt csoportokban indultunk, talpig elegáns öltözetben, istvános sállal/ nyakkendővel a nyakunkban. Úgy látszik, az öltözködésünk nagyon hatásos volt, ugyanis a színházban nem egy hölgy akadt, aki megdicsért minket és persze a fekete- fehér ünnepi ruhánkat.
A színház előterében hatalmas tömeg volt, aki előbb ért oda, az bizony tudja, hogy milyen fullasztó meleg volt bent.
Aki nézelődött, és nem csak beszélgetett, néha- néha beláthatott az ajtókon a színpadra, ahol a színészek a tapsrendet gyakorolták. Ilyenkor enyhe kétségbeesés futott át az illetőn, hogy jaj, ha még csak most próbálják, mikor kezdünk!? De végül is csak tíz perc késéssel indítottak, ami igazán nem nagy katasztrófa.
Mivel az előadás főpróba volt, a nézőtér lelkes diákokkal – ezek lennénk mi – és idős hölgyekkel/ urakkal 
volt tele.
Az előadás sajátosan közelítette meg a dolgokat, nem a harci jeleneteken volt a hangsúly, és nem Budapesten játszódott. Nem a szokásos problémákkal, helyzetekkel találkoztunk, sokkal inkább a külföldiek és a két szerelmes szemén keresztül láttuk az eseményeket.
A darab nagyon megosztotta mind a diákokat, és mind a tanárokat. Volt, akinek tetszett, hogy a darab más volt, élvezte, és örült neki, hogy zenés formában adták elő.
Mások pedig furcsának találták, hogy egy magyar megemlékezésre szánt darabot musicalként adtak elő, és kimondottan zavarta őket, hogy minden információt énekelve tudtunk meg.
Szerencsére olyan semmiképp sem akadt, aki szörnyen unta, és soha többet nem akar ilyet megnézni.
A hangosítás tényleg elér instabil volt, néha nem lehetett hallani az énekest/ énekesnőt, rím pedig elég kevés volt benne. Ugyanakkor a jeleneteket kreatívan oldották meg, voltak benne kimondottan szórakoztató jelenetek, sőt, megemlékezésként sem volt rossz, sok egyéb információt is megtudtunk a forradalomról.
Voltak szimpatikus és ellenszenves karakterek, szép és megható, ugyanakkor szörnyű és sokkoló jelenetek.
Az előadásról mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy kedveli-e, vagy sem.
De egy biztos: mi most már tudjuk, hogy ki az a Lady Budapest.
Gyöngyösi Sára