A pofon, mint olyan, önmagában egy erőszakos cselekedet, de nem mindegy, hogy valaki hirtelen felindulásból üt meg valakit, vagy szándékosan, a bántás kedvéért. Attól, hogy egy anya vagy egy apa megpofozza a gyerekét, még nem lesz rossz szülő. Mégis, a mai megenyhült világ olykor-olykor szörnyetegként kezeli őket. Elmondásokból tudhatjuk, hogy régen az ilyesmi, hogy pofon vagy akár egy kisebb fajta verés, mindennaposnak számított. Ezért cserébe a gyerekek megtanulták, hogy nem tehetnek meg mindent következmény nélkül. Viszont sokszor a mai gyerekek ezt hiszik. A szüleik akkor sem pofozzák meg őket, amikor ez lenne az egyetlen megoldás. A rászólás sokszor nem elég! (Személyes élmény) A minap szemtanúja voltam egy cirkuszt csináló kisfiú show-műsorának a zeneiskola aulájában. Egyértelmű, hogy az anyukának pofonhoz kellett volna folyamodnia. Viszont, ha ezt tette volna, akkor nem azért néztek volna rá idegesen, mert nem tudta féken tartani a kisfiát, hanem azért néztek volna rá mérgesen, mert ilyen eszközökhöz folyamodott.
Viszont túlzásokba sem szabad esni! Vannak olyanok, akiknél mindez hatalomjátékká fajul, és a pofon verésbe fordul át. És akkor a gyerek élete rettegésből fog állni, és nem mellesleg átveheti ezt a szokást. Akit vernek, gyakran ő is ver másokat. Ez lehet egy tudat alatti bosszúvágy, de lehet csak a szokás eltanulása is.
Tehát nem mindegy, hogy az illető, csak azt akarta megmutatni gyermekének, hogy hol a határ, vagy a hatalmát gyakorolta rajta. Hogy valaki megpofozza a gyerekét, nem jelenti azt, hogy nem szereti, sőt, ha a hatalmát gyakorolja rajta, az sem feltétlenül ezt jelenti.
Szirmai Vilmos