Hűvös októberi
reggel, álmomból a vekker felver,
Az órára nézek, és az álmot a szememből az idő tünteti el:
Ugyanis kisebb késésben vagyok – már megint –
Pedig úgy szundítottam volna még egy kicsit!
Kimegyek a megállóba, beteszek egy dalt,
(Kora reggel van és fáradt vagyok, szóval csak ez hajt)
Még vaksötét van, szinte nem is látok semmit,
De a busz a kanyarban végre előtűnik.
Átugrok itt egy részt, mert az nem túl fontos:
Háromnegyed órán át bámulok ki a buszablakon,
Zenével a fülemben átszállok a metróra,
Majd felugrok a trolira, mégpedig futva.
Leszállok a troliról, átváltok a lábra,
Borús az ég, az összes levél sárga,
Én meg szép lassan battyogok az iskolába.
Hogy azon belül merre? – Még saját szemem sem látja.
Varga Lili