Szekrény mélyén, nyár délután

Szekrény mélyén, nyár délután

Ragyogó nap ablakon át.

Könyv a kézben, zsebben szilva,

S ketten ültünk benn a

Szekrény mélyén, nyár délután.

Te kérdezel, most én jövök,

Nagy kacajjal tanulás!

Ajkadról rebbent a német,

S én két szemed néztem

Szekrény mélyén, nyár délután.

Zeneszó kélt, dallama lágy;

-Az együttes akkor próbált.

Sejtelmes énekszó csendült,

Úgy andalgott lelkünk

Szekrény mélyén, nyár délután.

Tündérorcád varázsa báj,

Rabul ejtő drága szempár!

Egy félénk vallomás halkan,

Szívem torkomban dobbant

Szekrény mélyén, nyár délután.

Légzés gyorsult, vérünk pezsdült,

Őszinte csók, ügyetlen bár;

És csupán pár másodperc csak

-Te boldog pillanat!-

Szekrény mélyén, nyár délután.

Mi legyen most ezek után?

Mi játék volt, komollyá vált,

S tétova a gyötrő kérdés,

Hogy szeretsz-e még

Szekrény mélyén ősz délután.

Szigma