Tudd meg a hatodik osztályos Varga Lilitől, milyen érzés a libegőn való utazás, és mekkora élmény, ha az osztálytársaiddal ülsz fel egyetlen hintára!
Október 4-én kirándulni indultunk a budai hegyekbe az osztályommal, amit már napok óta izgatottan vártunk. Két busszal és a 2-es metróval utaztunk, mire (csak majdnem) odaértünk. Ugyanis felfelé kellett még egy kicsit túrázni, hogy megérkezzünk a libegő alsó állomásához.
A libegő ülését az egyik osztálytársam húgával akartam elfoglalni, de ő még csak 9 éves, így csak felnőttel ülhetett fel. Ezért az egyik osztálytársnőmmel libegtem felfelé. A felszállásnál kicsit féltünk, mert nem áll meg, amikor felszállsz, hanem fel kell ugrani. Nem is volt olyan ijesztő, mint amilyennek képzeltem, mert csak kicsit kellett ugrani. Jó magasan libegtünk, néhány ház kertje felett is elhaladtunk, közben azon viccelődtem, hogy ha betörő lennék, csak úgy kiugranék a libegőből a kertbe.
Gyönyörű látvány tárult elénk. Integettünk néhány túrázónak is. Minél közelebb kerültünk a végállomáshoz, annál inkább ellepett minket a köd. Olyan érzés volt, mintha egy felhőben libegtünk volna. A libegő végén egy másfajta libegés várt ránk, mivel egy játszóteret pillantottunk meg egy nagy, kör alakú hintával, amibe a fél osztály belefért. Míg a libegőn csak ketten ülhettünk, a nagy hintán együtt nevettünk és élveztük a játékot.
Ezt a kirándulást szívesen megismételném, mert összehozta az osztályt.
Varga Lili, Újlak Utcai Általános Iskola, 6. osztály