A világ, amiben valójában élünk

A Föidőv.ld. Több mint háromszáz-milliárd éve létezik az univerzumban. Emberiség. Jelenleg körülbelül tízezer éve van emberi civilizáció. Egy ember pedig átlagosan 70 évet él. Csak egy villanás vagyunk a Földnek. De akkor is, miért csapjuk be ennyire magunkat ebben a 70 évben?

Beköszöntött hozzánk a csúcstechnológia kora, olyan dolgokat gyártunk, amiket az őseink el sem tudtak képzelni. Nagy felhőkarcolók, rajtuk a hatalmas kivetítők. Viszont túl tekintettünk ezeken valaha? Hogy mi bújik a szuper   találmányunk-és építményünk mögött?

Ahol valaha gyönyörű zöld rétek, és erdők voltak, az mára már a szennyezett borzalmas állapotú gyárak vették át. Ahol valaha szép tiszta víz volt, az már ma a szennyezettségtől bűzlik.

Állatokat gyilkolunk. Betesszük egy ketrecbehajt-1be őket, s életük végéig csak kísérletezünk rajtuk, azért hogy egy szépség cikket tudjunk elkészíteni. Bezárjuk milliós létszámmal őket egy állatüzembe, s undorító helyen undorító dolgokkal etetjük őket, s később a hasunkban végzik. De nem csak ez. A sok mérgező vegyi anyagok, amiket leveszünk a polcról, a gyógyszerek, amikről nem is tudjuk az eredetét. Csak úgy tömjük magunkat, miközben semmiről sem tudunk.

Semmiről sem tudunk, hiszen nem is engedik, hogy tudjunk. A cégek, akik irányítják a médiát, nem akarják, hogy bármi fogalmunk is legyen a valóságról. Nekik a hatalom számít, és a profit ami ebből származik. Az elitek segítségével már meg lehetett volna szüntetni az éhínséget, de akkor abból semmi profit nem származna. Mi nekik adjuk az egész életünket, s nem éljük a sajátjainkat. Nekik mi vagyunk az üzemanyag, az üzemanyag ami fűti őket.

Jelentéktelen papíroktól1323333004 függünk, s pénzzel próbálnak megvesztegetni minket. Olyan embereket bálványozunk, akiket valójában nem is ismerünk. Az iskolákban tesztelve, és osztályozva ítélnek minket, mint egy tárgyat. Éjjel-nappal dolgozunk, hogy aztán megint éjjel-nappal dolgozhassunk. A szürke hétköznapjaink egyre jobban összemosódnak, miközben hagyjuk, hogy az életünk úgy folyjon tovább, ahogy irányítják. Csak vakon követjük az utasításaikat. Mint egy rossz járvány úgy terjedünk, miközben tönkre tesszük a környezetünket. Szóval akkor tényleg mondhatjuk mi magunkra, hogy mi vagyunk a legintelligensebb a Földön?

Mindig azt mondogatjuk, hogy valaki, majd biztos változást fog hozni a világra, miközben miért ne hozhatnánk meg mi, a változást? Miért nem harcolunk azért, hogy a mi saját utunkat járhassuk?

Az emberiség azért maradt fenn, mert hajlandóak voltunk együttműködni. Akkor most miért nem? Hiszen egy közös célunk van. A Boldogság.

Michelle

Szólj hozzá!