Mindenki

A Mindenki című kisfilm, 2017-ben Oscar-díjat kapott, amely még a rendezőt, Deák Kristófot is meglepte. Természetesen ez örömteli meglepetés volt, hiszen ebben a kategóriában először nyertek a magyarok.

A történet szerint Zsófi iskolát vált, amelynek különlegessége egy kórus, mely a legjobb az országban, sok versenyt nyert és külföldön is ismertnek számít. Bárki beléphet, aki szeret énekelni, ráadásul Erika néni, az énektanár kedves is. Látszólag legalábbis.
Zsófi mit sem sejtve belép a kórusba. Az első próbája végén Erika néni félrevonja, és azt mondja neki, hogy mostantól csak tátogjon, „tátikázzon”, ahogy ő mondta, mert nem tud annyira szépen énekelni, ezért inkább gondolatban gyakoroljon. Zsófi nagyon elszomorodik, de nem szól senkinek, mert a kedves tanárnő erre is gondolt, és megígértette vele, hogy hallgatni fog.
A barátnője, Liza észre is veszi, hogy valami baja van, de nem tud kihúzni belőle semmit sem. A következő próbán feltűnik neki, hogy Zsófi nem énekel, és szép lassan ráébred, hogy a kórus fele csak tátog.

Sok emberben felmerül a kérdés,  hogy miért lett ennyire sikeres a Mindenki. Deák Kristóf saját bevallása szerint a pozitív vég, valamint a filmben bemutatott és a mai élet szerves részét képező „Oszd meg és uralkodj” elv nyerte el a legtöbb ember tetszését. Számomra és szerintem sok iskolás gyerek számára a történet fő különlegessége az, ahogy bemutatja az iskolai életet, a tanárokat. Ugyan a Mindenki a 90-es években játszódik, mégis megdöbbentő, hogy sok iskola, köztük az én általános iskolám is nagyon hasonlóan, ha nem ugyanúgy néz ki a filmben. Ugyanolyan termek, ugyanolyan táblák, még a folyosók is szinte a megszólalásig hasonlítanak. Arról nem is beszélve, hogy teljesen visszaadta az iskola hangulatát.

A fő téma szintén nem ismeretlen számunkra. Egy tanárnak mindig megvan az eszköze, hogy kipécézze és diszkriminálja a diákokat. Nem is biztos, hogy tudatosan vagy rosszindulatból. Több pszichológus szerint ez nem is feltétlenül a tanárok, hanem inkább az iskolarendszer hibája. Erre kiváló példa, hogy amikor egy diák el akar menni hatodik osztály után gimnáziumba, nagyon sok tanár megutálja őt, rosszabb jegyeket ad neki. Meg lehet őket érteni, hiszen ha több gyerek elmegy, akkor nem tudnak olyan versenyeredményeket elérni, mint korábban.
Ahogy a Mindenkiben szereplő Erika nénit is meg tudtam érteni. Ha engedi az összes gyereket énekelni, akkor nem biztos, hogy ők lesznek az elsők a versenyeken. Szerintem ő még kedvesnek is gondolta magát, amiért engedte a szerinte rosszabbul éneklőket a kórussal együtt szerepelni. Nagyon antipatikus jellem, mégis annyira emberi. Ennek ellenére borzasztó rossz érzés látni, érezni valakin, hogy nem kedvel és hátráltatni akar téged. Lehet, hogy naiv elképzelés a részemről, de szerintem egy pedagógusnak pont, hogy segítenie és támogatnia kéne minket. Persze azt se szeretném mondani, hogy minden tanár ilyen, konkrét személyes példáim vannak az ellentétére, csak sajnos sokszor előfordul, hogy ilyesmi történik. Kevés olyan osztálytársam van, aki ne tudna legalább egy olyan esetet mondani, amikor ilyen vagy ehhez hasonló dologban volt része.

Sávos Dorci