Van, aki feleslegesnek tartja; van, aki mosolyog egy jót az őrülteken, akik komolyan veszik ezt a napot; és vannak, akik ők maguk az őrültek. Igen, ez bizony április elseje!
A bolondozások és ugratások világnapja előtt sokan elgondolkoznak, hogy mit is csináljon idén ennek az eseménynek az alkalmából. Így lehettek ezzel a rendezvényszervezők is, amikor először találták ki a Párnacsata Napot.
És akkor elmagyarázom, hogy m is ez pontosan:
Az idei 2017-es párnacsata – mint minden évben- a Hősök terén lesz megtartva, a gyülekező 15:00-kor. A játék kezdése fél órával később lesz, ami abból áll, hogy a hatalmas tömegbe verődött emberek párnákkal püfölik egymást, miközben mindenfelé toll száll, és mindenki nevet a szokatlan helyzet kialakulása miatt.
Tavaly – mikor először vettem részt rajta-, úgy gondoltam, hogy alaposan utánanéztem a dolognak. Vittem párnát is, és lelkiekben is felkészültem. Ám mikor megpillantottam a teret, rögtön megtorpantam. Igaz lelkes voltam, és párszor elképzeltem, ahogy a tömeg párnacsatázik, de az ott összegyűlt embersereg sokkal nagyobb volt, mint azt valaha is vártam volna. A színes párnákról már ne is beszéljünk…
A tömeg mérete azért lepett meg, mert a hirdetés nem volt túl hatékony. Igaz Facebookon kiírták, mint közelgő esemény, de alig látta valaki… többek között én sem az alapján találtam meg, sőt, utólag is nehezen sikerült…
Néhány ismerősöm és én pontban háromra mentünk oda, nehogy lemaradjunk valamiről. Az addigra összeverődött tömeget a szervezők – akik a szobrokra felmászva a magasból figyeltek- zenével és dobpergéssel szórakoztatták.
Miközben vártunk a kezdésre –ami sajnos még háromnegyed négykor sem következett be-, addig lassan körbenéztem. Körülöttünk mindenki sí szemüveget és maszkot viselt. Ez kicsit aggasztó volt, hiszen mit tudhatnak, amit mi nem…
Végül aztán visszaszámlálásra elkezdődött… Csak arra emlékszem, hogy a hosszú várakozás után hirtelen mindenki felélénkült, mintha felrobbant volna a tér. Nekem még lendíteni sem volt időm a párnámat, máris fejen talált egy.
/Szóval tanács szemüvegeseknek: nehogy magatokon hagyjátok, garantáltan nem éli túl!/
A tömegben mindenki hősiesen küzdött, és lehetetlen volt abbahagyni a mosolygást és a nevetést. Akivel csak szembetalálkoztam, és párbajoztam egyet, mind jókedvű és aranyos volt. Küzdöttünk egy ideig, majd továbbálltunk, és kerestünk egy másik ellenfelet… amit nem volt nehéz találni.
A kezdés utáni néhány percben értettem csak meg, hogy mire a maszk, ugyanis mint a filmekben, a kiszakadt párnákból mindenfelé repült a toll, folyamatosan potyogott az égből, rá a fejünkre. Akin nem volt maszk, az könnyen meg is ízlelhette a tollpihéket.
/ Szóval még egy tanács: ha jössz, ne felejts el hozni maszkot, mert életfontosságú! /
Akadtak, akik párna helyett plüssökkel harcoltak:
Voltak kimondottan a stratégiára építő játékosok, akik egymás vállára ülve a magasból akartak ránk támadni, de ez nem volt jó ötlet. Azonnal közös ellenféllé változtak, és mindenki őket célozta meg… szerintem azóta nem próbálkoznak ilyennel.
Igaz rengetegen voltunk, a vállunk összeért, mégsem volt lökdösődés, és még most sem értem, hogy ezt hogy csináltuk.
Induláskor az egyetlen félelmem az volt, hogy a végén a párnacsatából tömegverekedés lesz, hogy akadnak majd túl nagy beleéléssel küzdő személyek, de ez szerencsére nem következett be.
A hangulat tényleg jó volt, a kitartóbbak másfél órán át küzdöttek, mi viszont csak fél óráig bírtuk. Fáradtan, kifulladva és tiszta tollasan verekedtük ki magunkat a csatából.
A csatában egészen kicsik is részt vettek, nekik külön kis sarok volt.
A végén a fotósok kedvéért mindenki feldobta a párnáját.
A csata végén a hosszú hajú lányok új frizurát kaptak:
A tollal beborított földön pedig valaki tollangyalkát készített:
Én nagyon élveztem, szerintem tökéletes bolondok napi program volt, és biztos, hogy jövőre is ott leszek, és gyertek ti is! Garantáltan jól fogjátok magatokat érezni.
Akkor április elsején remélem, találkozunk a Hősök terén!
Az érdeklődőknek: a csatáról kisfilm is készült: https://www.youtube.com/
Sára