Felhők vonulnak az csata mezejére,
Az vitézek sem készültek ekkora nagy szélre,
Felkapták az fényes sisakokat, csuklyákat,
S szép lovak hátán odébb állának.
Mindenfelé kerestek már menedéket
De erre való jó helyet nem lelének.
S hirtelen az felhők eloszlanak
S kivirrad az Nap egy pillanat alatt
Eláll a villámlás, s Isten haragja
Lecsillapodék egy enyhébb fokozatra.
Az vitézek vidáman vigadnak, ujjongnak
S kupáikkal nagyokat koccintanak.
Zsombor
Végre itt a május, örül minden bátyus és még minden nővérke,
Már nincsen olyan hideg, a táj sem oly rideg, a hosszú télnek vége.
Boldogságot mégsem ez hozza egészen, ezt már mindenki kérte,
Ez bizony a szép nyár, amiért igen kár. „A sulit kérlek még ne!”
Lidi