Kinek gyorsabban, kinek lassabban, de közeledik az év vége.
Az idei iskolaév lezárásaként került megrendezésre a Záróbuli, a 10. b szervezésében.
Témául Las Vegas és a Vadnyugat elegyét választottuk. A programok szervezéséhez egyesek több, mások kevesebb lelkesedéssel álltak hozzá az elején, de végül mindenki teljes mellbedobással intézkedett./ (szervezkedett)
Plakáttervezőink már jóval az ominózus péntek előtt munkálkodtak, és összehozták nekünk a kreativitást cseppet sem hiányoló rózsaszín plakátokat.
Mi is hamarjában megkezdtük a tombolák árusítását, akárcsak holmi rossz kofák. Remélhetőleg a legkevésbé sem tapadós magatartásunk ellenére azért nem utált meg minket a fél iskola. De ha meg is ezt tették, sebaj, több mint 200 tombolát így is sikerült eladnunk.
Így érkezett el a várva várt péntek. A hetedik órában már a berendezkedéssel foglalatoskodhattunk, ami inkább kirendezkedés volt, tekintve, hogy akkor még csak az udvar volt szabad. Mindenhol máshol még az órák mentek.
Amint kicsengettek az utolsó óráról, a diákok – minden eddig ismert ilyen tulajdonságú anyagot meghaladó sebességgel – szublimáltak az iskolából. Ezalatt – a nem túl hosszú idő alatt- mindent elhelyeztünk a buli megkezdéséhez.
Azt leszámítva, hogy az iskola épülete kongott az ürességtől, mi, akik jelen voltunk, fergetegesen éreztük magunkat.
Bent AV- kvízeztek, táncoltak, vagy sírva nevettek a táncokon. Voltak, akik kockára nyomkodták az ujjaikat az X-box szobában. De a kamuzás művészetében az év alatt szerzett jártasságukat ( „Igen Tanárnő, a kutyám tépte szét a beadandómat. Hogy miért? Szegény nagyon frusztrált volt az… izé tetvei miatt…”) is sokan megmutatták, mind a Hazudj, ha tudsz!.., mind a póker termében.
Sőt logikai és asszociációs képességeiket is próbára tehették a vállalkozó szelleműek a kincskeresésünkön.
De mégis, a legnagyobb buli odakint, az udvaron tombolt, ahol a hosszú iskolaévtől megfáradt nebulók igazán kiélhették magukat.
Az íjászaton a rosszcsontok a céltábla helyébe titkon „kedvenc” tanáraikat képzelhették.
„Nem kapom meg az év végén a hármast? No, majd most!”
A kint levőknek igazi vásári hangulatot varázsoltak a kihelyezett „bódéink”, ahol ügyességét tesztelhette a diáksereg. Mindezt ízletes nyereményekért tehették.
Az óriási kacajt, ami talán az otthonülőkhöz is elhallatszott, a vízi csata résztvevői hallatták. Volt ott rengeteg vízi pisztoly, vízibomba, és még azoknál is több vizes póló és nevetésre, no meg persze önfeledt sikolyra húzódó száj.
A végén, nehogy bárki kimaradjon a jóból, a kerti slaggal is beszálltak. Legalább a takarító néniknek nem kellett a kinti növényeket meglocsolni.
A napot végül a tombolasorsolás koronázta meg. Gazdára talált az okosóra és a fidget spinnerek is, de akik nem nyertek nagy ajándékot, azok közül is sokaknak jutott csoki, vagy egyéb édesség.
Nekünk öröm volt, hogy mi zárhattuk az idei évet a bulival, reméljünk, hogy akik eljöttek, azoknak is fantasztikus szórakozás volt.
Panka