Idén szeptemberben mindenki „nagy meglepetésére” rendeztek egy próba tűzriadót.
Sajnos a tűzriadó hitelességét jelentősen rontotta, hogy az előző napokban nagy buzgalommal szerelték a hangszórókat, illetve a diákoknak köszönhetően futótűzként terjedt a híre.
Azt ugyan nem tudom, hogy más osztályok hogyan reagáltak a tűzriadót jelző hosszú csengőre, azonban a mi osztályunk első reakciója az iskolatáskánk mentése volt. Persze a tanárunktól rögtön megkaptuk (és amúgy igaza volt), hogy mennyire helytelen viselkedés a mienk, hiszen egy valódi tűz esetén az életünk a legfontosabb. Ezután elindultunk az udvarra, ami nem is volt annyira egyszerű a folyosókon levő hömpölygő tömeg miatt.
Miután összegyűltünk az udvaron, különböző vicces történetek röppentek fel a korábbi tűzriadókról. Nekem a barátnőm története tetszett a legjobban, aki azt mesélte, hogy az általános iskolájában volt egyszer bombariadó is. Valaki betelefonált az iskolájába, hogy bombát rejtett el az egyik termükben, de később persze kiderült, hogy csak szórakoztak velük. A barátnőm azonban azt mondta, hogy ők meglehetősen idegesen várták az udvarukon, hogy felrobbanjon az iskolájuk.
Nálunk ilyenről szó sem volt, rövid időn belül megérkezett Lázár Tibor igazgató úr, és közölte velünk, hogy csak „próba tűzriadó” volt. Ezt a kijelentését hatalmas taps kísérte, mivel bejelentette, hogy az előző tűzriadóhoz képest feleannyi idő – három perc- alatt sikerült kiüríteni az iskolát, bár lehet, hogy azért, mert mindenki tudott róla. Ezután mindenki visszament a termébe és folytatódott a nap, mint ha mi sem történt volna.
Összességében ez a tűzriadó kicsit színesítette a hétköznapjainkat, kellemes volt azt a három percet az udvaron tölteni.
Szóval Tisztelt Igazgató Úr!
A diákok biztosan élveznék, ha gyakrabban szerveznénk ilyet.
Sávos Dorci