A Bisel versenyre jelentkezett kis csapatunkkal a Nagyvasfazék-pataknál, Királyréten végeztünk vízminősítést, a 
megmérettetés első fordulójának teljesítése végett.
De mi is az a Bisel?
A Bisel egy vízminősítési módszer, mely a középiskolások szintjéhez szabott, így kiválóan használható a középiskolai oktatásban. A vizek biológiai vizsgálata a benne található élővilág alapján történik, melyből bioindex számítható, amely a vízfolyások tisztaságát és ökológiai állapotát jellemzi.
Alapelve, hogy a vízminőség változása befolyásolja a vízben élő növény-, és állatvilágot, így a vízfolyásban fellelhető különböző makrogerinctelenek bioindikátorként funkcionálnak. Azaz jelenlétükkel jelzik a víz tisztaságát, ugyanis minél érzékenyebb egy élőlény, annál tisztább közegben lesz csak megtalálható. Emellett a makrogerincteleneknek nem csak a milyensége, hanem a mennyisége is információt hordoz, ugyanis ha többen vannak, akkor tisztább a víz.
Mi is az előbbiek alapján végeztük el a vízvizsgálatot, melyhez határozót, nagyítót, tálkát, vödröt, a mintavételhez pedig szűrőt 
használtunk. A vizsgálat végén természetesen minden élőlényt visszaeresztettünk a természetes élőhelyére.
A leggyakrabban előforduló fajnak a bolharák bizonyult. De emellett még a szerves törmelékeket fogyasztó sodráskedvelő kérészlárvát, planáriákat/laposférgeket, foltos szalamandra lárvát (bár ez nem gerinctelen), vízibogarat, tegzeslárvát, vízmérő poloskát találtunk.
Csapatunk kedvencévé az egyetlen talált gerinces faj, a foltos szalamandra vált. Emellett kiemelnénk még a tegzes lárvát, amely a házas tegzesek közé tartozó ragadozó faj és sok természetes ellensége van, pl. a vízi cickány. Ez az állat egy lakócsőben él, amely remekül szolgál búvóhelyként.
A vízibogárnak a légzése különlegesebb, amelyet a potroh oldalán található apró lyukak segítségével végez. A bogár csak lárva állapotban tud a víz alatt levegőhöz jutni. A fogott állatok alapján kijelenthető, hogy a patak tiszta, hiszen ennek hiányában a megfigyelt fajok diverzitása csekély volna és kevés egyedszámban, azonban mi ennek pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. A patak partján egy városi közegben nem látható sapkacsigát is felfedeztünk.
Ezenfelül osztálytársainkkal egy napos kirándulást szerveztünk a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak e részére, mely során megismerkedtünk részletesebben annak élővilágával. Először a Hiúz Ház interaktív kiállítását néztük végig majd pedig egy idegenvezető segítségével jártuk végig a 9 állomással rendelkező tanösvényt. A 3 km-es túra során megfigyelhettük a terület 
legérdekesebb pontjait, miközben végig járjuk a 3 legjelentősebb erdőtársulást, ami a Börzsönyben előfordul. Ezek az erdőtársulások: az általánosan előforduló gyertyányos-tölgyes, ami bükkösbe megy át
és ezt egészíti ki a telepített fenyves. A körútunk során hallottunk tájfajta gyümölcsfákról, láttunk komposzt toalettet és denevértornyot, még egy denevér lakta bányába is bemerészkedtünk.
Mindezek mellett megfigyeltük a túraútvonal növény és állatvilágát. A tó halait etetéssel csalogattuk közelebb, a felfedezett fajok: ezüstkárász, ponty, törpeharcsa és vörösszárnyú keszeg, vízisikló és mocsári teknős, kacagó és tavi béka. Megfigyelt növények: árpával érő körte, gyertyán, tölgy, som, éger, házi berkenye, galagonya, lucfenyő, páfrányfenyő. Állatok, amikkel találkoztunk: csuszka, énekes rigó, ebihalak, lábatlan gyík, láttunk szarvas nyomot és a kőműves méhnek a falon lévő agyagbölcsőjét.
A már említett programok mellett növényhatározóval növényhatározást is végeztünk. Az így meghatározott fajok többek között a fehér mécsvirág, egynyári seprence, útszéli imola és közönséges gyújtoványfű.
Czurkó Luca
Madár Valentina
Papp Eszter
Taródi Anna