Egyszer volt, hol nem volt az Óperenciás üveggolyón túl élt egy nyúl család. Nyúl mama, nyúl papa és a nyúl gyerekek, Tapsi, Füles, Fürge, Bolyhos és a legkisebb Jani. A nyusziknak általános és köznapi nyúl életük volt. Nyúl papa minden nap elment megkeresni az az napi betevő répájukat, nyuszi mama mindig otthon maradt a kicsikkel. A gyerekek még nem dolgoztak, ezért egész nap csak játszadoztak, birkózta, fogócskáztak és labdáztak. Sajnos a játékban mindig Jani veszített, mert sosem volt elég fürge, elég erős, nem tudott elég nagyot ugrani és a legfőbb oka az volt, hogy ő volt a legeslegkisebb. Szegénykét ez nagyon bántotta, ezért elhatározta, hogy valamilyen úton-módon megnő és többet nem lesz a legkisebb nyúl mindközül. Egy napon mikor se testvérei, se édesanyja nem figyel rá kiszökött az üregből és elindult felkeresni az erdő bölcs öregjét, a Baglyot. A Bagoly éppen akkor még aludt és odújára a következő volt kiírva: „Még nincs ügyfélfogadás, Klienseket 20.00-tól várjuk.” Szegény nyuszi mit tehetett, mit nem, megvárta a nyolc órát. Elérkezett az este. Ekkor kinyílik a bagolyodú ajtaja és kilép rajta Bagoly, majd helyet foglal az egyik ágon lévő karosszéken. Jani nem tudott mást tenni felkiáltott hát Bagolynak. — Kedves, bölcs Bagoly néni segítséget szeretnék kérni tőled. Kérlek, szállj le a fa tövébe, hogy beszélhessek veled. A Bagoly néhány szárnycsapással lent is termett. — Szerencséd, hogy Bagoly néninek szólítottál, máskülönben a vacsorám lettél volna te picurka nyúl. — Bagoly néni azért jöttem, mert szeretnék nagy lenni, a legnagyobb, nem csak egy piciny üregi nyúl. — Jól meggondoltad ezt gyermekem, biztos vagy benne, hogy nem akarsz mostantól aprócska maradni? – kérdezte Janit. — Nem szeretnék ekkor maradni. Méretben, fürgeségben, gyorsaságban ne legyen hozzám hasonló a világon. Senki se tudjon többé legyőzni. — Hát ha ezt szeretnéd, de figyelmeztetlek, ha vissza akarnál változni, akkor hosszú és fárasztó bolyongás vár rád a világban. — Nem akarok és majd visszaváltozni. — Rendben, ám legyen. Akkor holnap éjfélkor ugrálj ki a tisztásra, pont telihold lesz. Ahhoz, hogy a varázslat sikerüljön, háromszor olyan magasra kell ugranod amennyire csak tudsz, hogy próbáld elérni a holdat. Majd szaladj körbe és kerülgesd közben a mezőn lévő buckákat. Másnap minden úgy is lett, ahogy a Bagoly mondta. Jani elment a mezőre és végrehajtotta a feladatokat. Azt hitte, hogy máris nagy lesz, de sajnos nem így történt. De miközben ott ugrándozott, futkározott, szlalomozott, rájött, hogy most igazán minden erejét beleadta szökelléseibe, ezért most nagyobbat ugrott, mint édesapja. Így hát hazaballagott és nem is haragudott a Bagolyra, mert tudta, hogy ő csak meg akarta leckéztetni.
Rá is jött a lecke lényegére. Ha nagy célokat akar véghezvinni, nem kell ahhoz nagytermet csak hatalmas akaraterő. A kis üregben Jani mostantól mindig jól érezte magát, mert játék közben senki sem tudta már utolérni. És boldogan éltek, míg meg nem nőttek.
Nagy Katalin 7.b