Tudom magamról, hogy válogatós vagyok, de a menza szerintem egy átlagember gyomrát is próbára teszi. Mikor először megláttam az ajtó előtt álló sort azt gondoltam: végre egy hely ahol finom az étel. Bevallom ekkora mellélövésem még nem volt.
Sok diáknak a nagy rohanásban nincs ideje reggelente enni, ezért szüleik csomagolnak egy kis ennivalót, hogy ne vesszenek éhen ebédig. Ebéd. Nekem az ebédről nem az Edd meg! Leves, és nem a Finom főzelék jut eszembe.
Kezdjük ott, hogy az ebédlő elé ki van írva: Ami szem, szájnak ingere… Rögtön a hányinger, és a rosszul lét jutott eszembe, de még nem ítélkeztem. Másodszor pedig… Miért kell mindig parajfőzeléknek írni a spenótot? Attól még nem lesz ehetőbb, hogy más nevet adnak neki, mint amit egy gimnazista éhesen felfog. Gyere, egyél egy kis zöld, moszat színű, tápláló valamit! Na, meglátod milyen finom. Hát… a spenót soha nem volt a kedvencem, de otthon ez mégis ehetőbb mert ott kerül bele tej és fokhagyma is.
Borzasztó! Ugyanilyen problémám van a dejós tésztával. A neve, de jó, az íze, de rossz. De ahogy kinéz az magában is szörnyű. Ha nem lenne a büfé, talán már rég éhen haltam volna. Az ebédért napi 325 Ft.-ot fizetnek szüleink. Pont elég ahhoz, hogy egy FINOM ebéd kikerekedhessen. Ki mondta, hogy minden nap kell valami gyümölcs? Hetente háromszor rendben. De hogy minden nap? És a fogszabályzó által korlátozott embereknek az evés egyszerűen szörnyű (tapasztalatból mondom). Nincsenek tekintettel ránk. A tészta ragad, a hús szálkás és a mák közveszélyes. Néha csodálkozom, hogy nem nagyobb a sor a moslékosnál, mint az ételosztásnál. Csak sajna a büfében meg mindent méreg drágán adnak. Vagy szenvedsz, vagy költesz. De lehet, hogy csak az én finnyásságom a baj. Az én szemszögemből a menza így néz ki. És milyen a tietekből?
Pár osztálytársam is nyilatkozott:
Légár Lili: hát……………………………………………………. finoman fogalmazva: lehetne jobb
Juhász Lilian: kicsi adag, rossz minőség, úgymond „stresszes” bejutás a kajáldába, kevés idő. de ha esetleg valami pozitívot is akarsz, akkor jól el lehet beszélgetni a többiekkel kaja közben. Talán ennyit tudnék mondani bíztatásul J
Gergely Dorina:aranyosak a konyhás nénik :3
Írta: Gyenes Lídia 7/b