Pecások a pácban
Horgász Henrik és barátja, Pecás Péter kiballagott egyszer a falu melletti folyóhoz, hogy megnézzék, harapnak-e a halak.
A pompás folyóparton az óriási fűz tövében telepedtek le. A parti sásból békák kórusa adott koncertet, amelyet csak a déli harangszó szakított meg.
A horgászok nem tétováztak, a csalik a horogra kerültek, majd nemsokára az úszók a fodrozódó víz felületére csobbantak.
Kapás volt bőséggel. Sorra húzták ki a pontyokat, keszegeket, kárászokat. Mire beesteledett, a szákok lubickoló halakkal teltek meg.
Már éppen haza akartak indulni a gazdag zsákmánnyal, amikor két élettelen testet vettek észre a vízen.
A levegő megfagyott körülöttük, földbe gyökerezett a lábuk. Péternek torkán akadt a szó, ahogy a két élettelen test lassan elúszott előttük.
Henrik csak ennyit tudott mondani:
– Ez nem lehet más, csak egy holtverseny.
Írta: Kőrös Vendel
Fotó: http://indafoto.hu/szalay3