Június végén újra összegyűlt az osztály a Szelidi-tónál. Odafelé mindenki megosztotta a másikkal, hogy hogyan is telt eddig a nyara. Természetesen ezt mind nagyon halkan tettük, mivel nem egyedül a mi csoportunk utazott a buszon. Dunapatajon szálltunk át a lovas kocsikra, amelyek ránk vártak, hogy továbbvigyenek a táborhelyünkre. Mihelyt odaértünk, hét személyes csoportokba rendeződtünk és lecsaptunk egy-egy házra. Berendezkedtünk, majd mindnyájan kivonultunk a ping-pong asztalhoz, és az otthonról hozott ételeinkkel terítettük meg a rögtönzött svédasztalt. Miután minden táplálék elfogyott, elindultunk a strandra, mely megközelítőleg 120 méterre volt a szálláshelyünktől. Természetesen a legjobb helyeket foglaltuk el a parton, és már mentünk is be a tóba. A szálláson leraktuk a vizes ruhákat, majd egy kis pihenés után visszatértünk a strandra, tovább boldogítani a helybélieket. Igazából Boros tanár úr vezénylésével váltó versenyeztünk a füves területen. Este, mikor a legtöbb szúnyog volt, kiültünk a házak elé egy nagy körbe ,és az éneklésünkkel altattuk el a szomszédokat.
Másnap reggel mindenki fáradtan pislogott ki a takarója alól, mivel a szomszéd kakasa hajnalban egy órán át áriázott nekünk. Délelőtt külön váltak útjaink a fiúktól, és amíg ők strandoltak, mi lányok egy másik üdülőben agyagoztunk. Miközben három lány a korongnál csinálta egyedi remekművét, addig a többiek különféle műalkotásokat készítettek. Utána cseréltünk a fiúkkal és mi mentünk a partra. Mivel nyaralásunk alatt éppen folyt a Foci EB, többünk kérésére az esti program az volt, hogy egy étterem kivetítőjén nézhettük a magyar- belga meccset. Mikor hazafelé mentünk, eleredt az eső, de nem gondoltuk, hogy csúnya vihar lesz belőle. Mindenki lefeküdt a saját helyére, csak egy valaki ment még fogat mosni. Mikor megnyomta a villanykapcsolót, hallottuk a kattanó hangot, de a lámpa nem gyulladt fel. A szoba lámpáját is megpróbáltuk felkapcsolni, de az sem kapcsolódott fel. Ekkor még mindenki poénkodott, hogy a horrorfilmekben a bátor szereplők ilyenkor mennek ki a házból, hogy megnézzék, mi a baj, aztán rejtélyes módon eltűnnek. Na, igen. Ezek után azonban jött egy akkora eget rengető villámlás, hogy aki eddig a saját ágyában volt, átmászott a másikéba, hogy az ijesztő éjszaka további részét ott töltse. A következő napon arra ébredtünk, hogy nagyon hideg van. Egész éjjel esett az eső, és a vihar hagyott is maga után nyomokat. Az udvar közepén állt egy fa, és annak egy nagy ágát letörte, ami az egyik, lányok lakta ház erkélyét és az előtte lévő területet is beterítette. Természetesen mindenki fotózkodott vele, és a végén egy osztálykép is készült.
A reggeli program kenyérsütés volt. Vicces volt, mert mi készítettük az egészet és betekintést nyerhettünk a pékek mindennapjaiba. Öten-hatan csináltuk a tésztát, és töltöttük meg kolbásszal és sajttal. Hárman a tüzet tartották „életben”, és folyamatosan aprították a fát, majd a kemencébe dobálták. A többiek, mindenféle társasjátékkal ütötték el az időt, amíg a finom kenyér kisült. Délután a táborhelyen activitizett az osztály, majd egy közeli sportpályára mentünk, ahol a fiúk többsége focizott, páran a bálákon játszottak, mások a fűben ülve beszélgettek és olvastak vagy az ifikkel röplabdáztak. Vacsora után az ifik által szervezett játékokban vettünk részt. A csapat tagjainak ki kellett hozni valamennyi ruhadarabját és azokat minél hosszabbra összekötni, de olyan is volt, hogy egy kifordított baseball sapka segítségével át kellett adnunk egymásnak egy ping-pong labdát. A legjobb feladat értelemszerűen az volt, amikor párokba álltunk a csapaton belül, és a pár egyik tagja négykézláb került meg egy széket, miközben a másik a hátán ülve a fogát mosta. Ezek után megtudtuk, mit terveznek tanáraink az utolsó estére. Minden csoportnak egy rövid színdarabot kellett előadni, melynek a témáját és helyszínét is véletlenszerűen húztuk ki. Lefekvés előtt még újra összeültünk a házak előtt, és daloltunk egyet.
Kedden Kalocsára mentünk át egy kis portyára. Legelőször az érseki palotát néztük meg, amelynek fénypontja a csodálatos könyvtára volt. Utána kaptunk egy papírt, amelyen a várossal kapcsolatos kérdések szerepeltek. Kalocsát járva választ is kaptunk rájuk. Nagyon kedvesek voltak a helybéliek. Mindenben készséggel segítettek. Az egyik úr el is vezetett minket az ottani Szent István Gimnáziumhoz. Az üdülőbe érve volt egy kis csendes pihenő, később pedig közkívánatra megnéztük, hogy milyen is a nyilvános strand. Végül a legtöbben (főleg a lányok) arra a következtetésre jutottak, hogy bár szebben ki van alakítva és nagyobb a hely, a nem nyilvános strand vize mégis jobb. Eljött az este. Mindenki lázasan készült az előadásra. Kezdésre, a legtöbbünkre rá se lehetett ismerni. Mindenkin valami jelmez volt (amit a körülményekből a legjobban ki lehetett hozni). A mi csapatunk feladatának a helyszíne a pláza volt, és ebből nekünk rögtön jöttek is az ötletek, hogy kik legyenek a darab szereplői. Mindent ki is találtunk, csak a mi kis hat fős társulatunkban nem volt egy fiú sem. A plázacica „pasijának” a karját például zoknikkal tömködtük ki a pulcsija ujja alatt, hogy izmosabbnak látszódjon. A biztonsági őrnek pedig Kis Gabriella tanárnő szemceruzájával bajuszt és szakállat rajzoltunk. Miután egy baseball sapka alá betömködte az egyik lány a haját, egyesek szerint nagyon hasonlított az egyik fiú osztálytársunkra. Az előadások nagyon jól sikerültek. Kiváló témák voltak és viccesek lettek az előadások.
A lányos házakban fokozatosan dugultak el a fürdőszobában a berendezések, így egy idő után a mienket használta mindenki. De természetesen így az utolsó estére a mienk is csődöt mondott, ezért kénytelenek voltunk a fiúkat megkérni, hogy használhassuk az ő mosdójukat. A mi fürdőnk annyira eldugult, hogy a szoba közepén lévő csatornából jött föl a víz és ezért az ott lakó meztelen csigák is feljöttek a felszínre. Miután eltávolítottuk a nem kívánt látogatókat, jót nevettünk az egészen. Szóval azt mondhatom, hogy az utolsó este volt a legjobb.
29-én már csak pakoltunk és indultunk haza. Lovas kocsival mentünk vissza az állomásra. Dunapatajon fagyiztunk egyet, majd egy luxus buszra felszállva visszatértünk Budapestre.
Mindenkinek ajánljuk a táborhelyet, mert a vendéglátóink nagyon finomakat készítettek nekünk, és rendkívül segítőkészek voltak.
Urbán Zsuzsi